Új könyveink

Az a finom lélekábrázolás, óvatos történetmesélés, ami Kálnay Adél írásában rendre megtalálható, ebben a regényében talán még tökéletesebb, filmszerűbb. Plasztikus képet rajzol az ötvenes évek első feléről, egy kislány szemével láttatva a kort és a kis hegyvidéki település hétköznapjait, bemutatva az „egyszerű” emberek küzdelmeit, túlélési technikáit a diktatúra éveiben. Élvezetes olvasmányt biztosít annak is, aki csupán hallomásból alkothat képet az ötvenes évekről, de annak is, aki még emlék-szik azokra az időkre, amikor nagy fekete autók jártak az utcán éjjelente, s nem lehetett tudni, mikor, kinek a háza előtt állnak meg, és sietve kellett lehalkítani a hátsó szobában a Szabad Európa recsegő hangját.

November. Istenpor szitál.
Fogyó emlékek évszaka.
Ritka vendég nem érkezik,
ma nem utazunk sehova.

Utinaplóm, tűzbe veled.
Mindegy, feled vagy visszavár,
égő lapok közt felragyog
sok szivárványszín messzi táj.

[...]
 

Néhány nagy színészhez közel kerültem évtizedek alatt. Voltak közöttük, akik bizalmukba fogadtak, megosztották velem pályájuk küzdelmeit, titkait.

Gábor Miklóst diákkoromban a Valahol Európában című filmben láttam először. Az ötvenes évek végétől közelről követtem szerepeit, sorsát. Élete utolsó évtizedeiben szoros szellemi kapcsolatba kerültünk. Jelen voltam Féner Tamás fotózásainál, legnagyobb szerepeinek megörökítésekor. Nemcsak a korszak egyik legnagyobb színésze, igen jó író is volt. Nyolc megjelent könyvében beszámolt félévszázad színpadi és filmszerepeiről, magánéletének viharairól.

Könyvem: színházi regény. Gábor Miklós pályaképe mellett megjelenik benne az elmúlt félévszázad színészvilága a „felszín, a mély”, a teoretikus viták, a kulisszatitkok.

Ruszt József így búcsúzott tőle: „Olyan életművet hagyott maga után, melynek értékelése, gondozása, sőt átörökítésének kötelességteljesítése mutatja meg, mit is kezd majd az Őt követő nemzedék ezzel az eredendő kérdéssel: »Aztán mi végre az egész...«” Ez az ezredforduló minden művészének – a közönségre, az olvasóra is tartozó – igazi közös kérdése.

Sándor Iván

„Schillerről írta Goethe, hogy mögötte eltűnt mind »a mi közegünk«, az alanti. Nem jó magyarítás. Az alantas, az alantabb, ez a megfelelő. De én nem vagyok Schiller, senkihez nem is hasonlítgatom magam. Nem tolakszom fel, nem adom alább.

A kettő közt azonban semmi sincs, ott sem lehet leledzeni. Ezt tudom. Ebben vagyok, ez vagyok. És nincs időpont, nincs hely, nincs találkozás. Abban találkozzunk, amit rajzoltam, írtam. Nekem: elég.”

Tandori Dezső

a tengermély bánat

(mint magyar sajátosság)

ha elhagyható volna

akkor inkább a tűrés

a fegyelem

a kitartó munka

az önkínzásig fenntartható éberség

műgond szól és kijavít a szellem

hogy tisztán lássuk magunk előtt

az összes kiutat

az érték élessége ez

Fried István

Minden kornak megvan az uralkodó médiuma. A 20. századé vitathatatlanul a film, a mozgókép. Miképpen válaszolt erre az „új” hatalmi berendezkedésre az egyik „régi” művészeti ág, az irodalom? Milyen módon érhetők tetten a nagy tömegeket vonzó új médium hatásai az irodalmi alkotásokban? Az irodalmi szövegek mely vonásai magyarázhatóak a mozgókép megjelenésével? És egyáltalán milyen jelenségeket foglal magában az irodalmi filmszerűség fogalma?

Elsősorban ezekre a kérdésekre keresi a választ Sághy Miklós, aki vitatva az egyirányú, direkt hatásmechanizmus gondolatát olyan kulturális horizonton belül vizsgálja a két művészeti ág viszonyát, mely magában foglalja mindazokat az érzékelésbeli, világtapasztalatbeli és reprezentációtörténeti változásokat, melyek a fotóalapú mozgókép megjelenésével és a megjelenését lehetővé tevő folyamatokkal függhetnek össze. E viszonyrendszer kiemelt irodalmi példáiként kezeli a szerző Mándy Iván moziírásait és Mészöly Miklós Film című regényét, mely alkotások különös érzékenységgel reflektáltak a mozgókép megjelenését előidéző és követő kulturális változásokra.

Eljönnek órák, napok, szerencsésebb esetben hetek, amikor az ember jobban érzi a nyelvet. Az író olyankor írni kezd, a tróger pödörít még egyet a szitkon. Ennek mintha tollba mondanák, az élvezettel rácsodálkozik a leleményére. Úgy képzelem, a tudós ilyenkor fogalmazza meg világváltoztató tételeit, egyszerre összeáll a rengeteg elvont képlet és tudás: testet ölt.
A nyelv kegyelmi állapota ez, és nem tudható, min, talán a Hold járásán múlik az eljövetele. Vannak a nyelvnek ilyen ciklusai. Olyankor érzékenyebbek vagyunk, a szavak kész, végleges mondatokká állnak össze, megjelennek érzékelhetően. Biztos lejtésre, pontos ütemre lel az analfabéta. Körbefognak, ugyanakkor kitöltenek a szavak. Maga a nyelv. Olyankor mintegy önmagától fogalmazódik meg egy bonyolult ismerősünk jellemrajza, vagy a közérzetünk. Főnevek igésednek. Igézőt lebben egy jelző. A név, mintha magasból hullana alá, eltalálja viselőjét. Új szavakat tudnánk feltalálni ilyenkor.

Nincs mit megmagyarázni.
Mert nem azt tudjuk, amit látunk,
s nem a titkot rejtik el.
A félreértés boldoggá avat.

Könyvem – néhány korábbi írás kiegészítésével – az elmúlt öt évben írt esszéimet tartalmazza. Ugyanazt keresem, amit regényeimben: a láthatón túlit, a korszak, az irodalom, a történelem feltárásra váró eseményeit.
Közelítem a még élő, a már nem élő barátaim az ezredforduló históriai-kulturális földindulásával foglalkozó életműveit.
Keresem a várható ismeretlent.

Sándor Iván új esszékönyvében a mai magyar és európai történelemmel, az ötvenhatos forradalommal, Bak Imre, Balassa Péter, Kende Péter, Mészöly Miklós, Poszler György, Simon Balázs életművével foglalkozik. Tartalmazza a kötet a korábban megjelent, jelentős visszhangot kiváltó esszét Proust nagyregényéről, valamint a Paulóval
a görög tengerparton sorozatot, amely a munkában lévő Az argolíszi öböl című regény esszénaplója.

Hollósi Zsolt:
A Tisza-parton mit keresek? 3.
Tiszatáj Könyvek, 2008. fűzött

Trogmayer Ottónak, a szegedi Móra Ferenc Múzeum nyugalmazott igazgatójának egész pályája szorosan kötődik Szegedhez. A Széchenyi-díjjal is kitüntetett kiváló muzeológus, régész ötvenes–hatvanas években végzett őskori ásatásai több történeti kérdésben új eredményeket hoztak, a hetvenes években pedig pusztaszeri ásatásai jelentettek komoly szakmai sikert. A szegedi régészeti képzésbe is fiatalon bekapcsolódott: előbb óraadóként oktatott, majd a JATE 1989-től önállóvá vált régészeti tanszékének vezetője lett. A legnagyobb munkát mégis talán múzeumszervezőként végezte: 1970 januárjától 1997 októberi nyugállományba vonulásáig igazgatta a szegedi Móra Ferenc Múzeumot, és irányította a Csongrád megyei múzeumi hálózatot. Kitartása és következetessége nagyban hozzájárult, hogy létrejött az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, sikerült restaurálni és méltóképp kiállítani a Feszty-körképet. Néhány évvel ezelőtt a Magyarországért Alapítvány Magyar Örökség-díját vehette át, majd pedig pályafutása elismeréseként a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat neki ítélte a magyar régészet atyjáról, Rómer Flórisról elnevezett emlékérmet.

Báger Gusztáv:
Míg leírom, felébredek
Tiszatáj Könyvek, 2008. kötött, 1800 Ft

Baka István műfordításainak három-kötetes kiadásából az első két kötet az orosz nyelvből készült fordításait tartalmazza. Baka István remekül tudott oroszul, az orosz kultúra szerelmese volt, és nem hiányzott belőle a filológusi véna sem. Műfordításai azért is rendkívül fontosak, mert munkásságában a költő és a műfordító „szerepcseréje” központi jelentőségű elvként volt jelen, a műfordításokban fellelt fordulatok és formai elemek gyakran bekerültek verseibe,
s fordítva is működött ez a mechanizmus, a versek egyes motívumai vissza-tértek a fordításokba.
A Műfordítások első kötetében Puskintól Mandelstamig szerepel az orosz költészet. Bakának Puskin-fordításai voltak az utolsó munkái, halála után, 1996-ban jelentek meg a Szegedi Egyetem kiadásában, kis példányszámban. A könyv ma már beszerezhetetlen. Baka azokat
a nagyon fontos Puskin-verseket fordította le, amelyek, ki tudni, miért, hiányoztak a magyar Puskin-kiadásokból.
 

Kiss László:
Árnyas utcai szép napok
Tiszatáj Könyvek, 2007. kötött, 1800 Ft

Van valami titkos testvériség a festő és a költő között.
Ahol a szavak érvényüket vesztik, ott kezdődik a festészet. Kimondani
a kimondhatatlant, anélkül, hogy fölsértené a Csend mérhetetlenül finom szövetét, ezt csak a festő tudja.
Fényévekre vannak egymástól. Két külön csillagrendszer, és mégis létezik ez a titkos testvéri összetartozás: azonos belső és kozmikus törvények szerint gyúlnak, lobognak, fénylenek a Teremtésben.
Állni egy kép erőterében, időzni benne, magamévá nézni, félig-hunyt szemmel figyelni a kép zenéjét (mert fölcsendül, mert visszhangzik, mert betölt…), különös, extatikus gyönyörűség. Miért…? Ez a Mester titka.
Engem egy kép zenéje hosszasan kísér, bár rég kiszakadtam az erő-teréből. Ezekből a lélek-érintésekből (ihletbe-vágó kísértésekből) s valami réges-régi, történelem-előtti vonzódásból született ez a könyv.
Kép-látomások és vers-meditációk.
Nem egy-egy festmény titkát akartam megfejteni, sokkal inkább a sajátomat, azaz valamennyiünkét: a látás és látomás csodáit, a titkokból-szőtt emberi lélek színképét, a Lét fénybe-emelésének reményét kerestem tükreikben.

Tandori Dezső:
Kalandos Angliák
Tiszatáj Könyvek, 2007. kötött, 2900 Ft

Bene Zoltán:
Év-könyv
Tiszatáj Könyvek, 2007. fűzött, 1600 Ft

Ajánlom e könyvecskét mindazoknak,
akik küzdenek a veszteség fantomjával, legyen az szülőföld, kapcsolat, család, gyermekkor, elfelejtett nyelv vagy bármi, amibe ma is vadul kapaszkodnának, mint isten száradó fűszálába. Mindazoknak, akiknek sikerült feltápászkodni, és azoknak, akiket soha nem kerestek fel, és valamelyik félreeső istállóban sínylődnek, és soha nem lesznek abban a nyugalomban, hogy fellapozzanak egy könyvet. (A mostaniról nem is beszélve.) Némelyikük néha-néha felébred a holdfényre, felszimatol, s elindul, haza:
Arccal a Holdnak.
Ezen az úton találkozunk.

Kántor Zsolt:
Madarak, puha gépek
Tiszatáj Könyvek, 2007. kötött, 1800 Ft

Rádőlök a Holdra,
mintha kazal volna:
szalmakazal-jéghegy,
vak sárga madárbegy

fekete madáron,
űr-fagy éjszakámon,
az éj-madár torkán
aranylemez vulkán.

És szívemig érnek
a vad derengések,
isznak a tér-gondok:
légy szívókorongok,

fekete pázsit-zsák
szívóajak-pumpák.
S mint a véres kések:
éles merengések.

S az éj ragály-öble,
mint a Sátán ökle,
mint a bánat könnye:
légylábakká köpve.

Tízmilliárd légyláb
kapar, mar mezítláb,
karomszőnyeg csokrok,
ködpárna-harangok.

Költő a Holdon

Fried István:
Siker és félreértés között
Tiszatáj Könyvek, 2007. fűzött, 2100 Ft

Máraival együtt keresik, keressük olvasók, értelmezők ezt a Márai-könyvet, amelyet bizonyosan megírt kedves szerzőnk, de amely csak részleteiben, töredékeiben ismeretes előttünk. A keresés azonban nem érhet véget, olvassunk; olvassunk újra tovább...

„Miben rejlik tehát a mediális fordulat újdonsága? Általános, tudomány-elméleti és -történeti szempontból egyet kell értenünk azokkal a nézetekkel, melyek az újszerűséget abban látják, hogy egy szöveg elsősorban a maga (inter- és multi-) medialitásában válik értelmezhetővé; hogy
a materiális hordozó jelentésképző tényezővé lép elő; hogy minden közeg egyben saját(os) nyelvet és csak rá jellemző esztétikai-kommunikációs feltételrendszert jelent; végül hogy a közegspecifikus alkotások nem egyfajta fejlődési sort, hanem azonos rangú, bár egymástól eltérő kommunikációs formát képviselnek. Az irodalomtudományon és az irodalomtörténeten belül azonban a fel-soroltaknál is jóval nagyobb hatása és eredménye van a mediális fordulatnak. Az irodalomtörténet ugyanis kezdettől fogva az írott, s ezen belül a nyomtatott szövegek tanulmányozására és rendszerezésére jött létre, ezért tevékenységének egy részét a más mediális térben keletkező szövegek transzponációjára, nyomtatásba való átfordítására összpontosította. Ennek a központi tevékenységnek a fejleményeképpen alakultak ki azok az irodalomtörténeti narratívák, melyek a nyomtatott szövegek létre-jöttére, keletkezéstörténetére, ki-adott változataira épülnek. A szöveg története ebben a folyamatban nem más, mint a nyomtatott térbe való eljutásának vagy eljuttatásának története.” 

„Európai látókörű magyar”
(Emlékezések Németh Lászlóra)
Tiszatáj Könyvek, 2006. fűzött,

Németh Lászlóról mintegy száz – fajsúlyos és kevésbé fontos, rövidebb és hosszabb – közvetlen szemtanú által írt visszaemlékezést tartunk számon. Kötetünkben – többszöri szűrés, válogatás eredményeképpen – 52 szerző emlékezése került részben kronológiai rend, részben tematikai egybecsengések, rokon hangzások szerint 6 csoportba, „fejezetbe”. Ezek az emlékezések tulajdonképpen ön-magukat szerkesztették, irányították a köteten belül, a szerkesztő – a bőség zavarával is küszködve – főleg arra ügyelt, hogy:
1. fontos, új szempontot jelentő írás ne maradjon ki a gyűjteményből, 2. a nagy nevek mellett kevésbé ismert (de éppoly érdekes) szemtanúk is szerepeljenek, 3. az egyes írások erősítsék, emeljék és színezzék egymást: vagyis hogy a Németh Lászlóról a kortársakban kialakult s az utókor számára megörökített összegzés egyszerre legyen értékes dokumentum, ugyanakkor izgalmas, tanulságos és érdekes olvasmány is. Németh László gondolkodásáról, alkatáról, jelleméről, érzelmeiről, viselkedéséről ezekben a visszaemlékezésekben számos emberi momentumot tudhatunk és érthetünk meg. Ezek a hétköznapi emberi gesztusok – a visszaemlékezés-kötet egyik fontos tanulsága bizonyára éppen ez – mélyen összhangban állnak az életmű fő gondolataival, törekvéseivel, „üzeneteivel”. Ember és mű összhangját – néha fájdalmas összhangját – láthatjuk, érezhetjük.
Reméljük, hogy e gyűjtemény találkozik az olvasó érdeklődésével és tetszésével, s hozzájárul a folytonosan élő Németh László-kultusz további erősödéséhez.

Az ez évi könyvhéten jelent meg Sándor Iván nagy visszhangot kiváltó regénye, a Követés.
„Szeretném, ha némelyek számára a sorsukat megérintő, mások számára gyűlöletes lenne a regényem. Ez azt jelentené, hogy összetalálkoznak benne önmagukkal, rábízhatom őket egymás emlékezetére vagy feledésére” – jegyezte fel az író munkanaplójában.
Sándor Iván nem először kíséri regényeit az epikai formában alakított világ háttér-anyagát feldolgozó esszésorozattal.
Ezúttal a negyvenes évek első felének, az ezerkilencszáznegyvennégyes esztendő mélypontjának eddig nem ismert, vagy a köztudatban még nem érvényesülő, elhallgatott, meghamisított eseményeit tárja fel, a mélypontig vezető, a máig élő hamis konstrukciókat, az általános mentalitásroncsolódást.
Az esszésorozat kitekintést ad az európai kultúra mai dilemmáira, a káosz indítékaira, a huszonegyedik század emberének fenyegetettségére, az újabb zsákutcákra. Folytatja a regényről szóló korábbi fejtegetéseit is, töpreng a regényíró új helyzetéről a szellemi-művészi munka kedvezőtlen körülményei között.

Hollósi Zsolt:
A Tisza-parton mit keresek? 2.
(Újabb tizennyolc
szegedi beszélgetés)
Tiszatáj Könyvek, 2006. fűzött, 2400 Ft

SEMMIT BOLDOGABBAN!
(Mint hogy „ezt” írjam)

Az eredeti gépelés, látom, félrevitte ezt: SEMMINT BOLDOGABBAN lett… de ez vicc csupán, irodalmias műveltségemé. Nem, nem, Tóth Ákos, alakulón jóbarátom, a Tiszatáj, örök kiadóm, amíg bírjuk szusszal, Keserü Ilona, Ottlik-jegyben és a szent festészet utolérhetetlen anyag-jegyével, kutyakölyök-írókori pálya-társam… soroljam-e. Semmit boldogabban, mint e napot. Ah, hogy nevezetteknek mindenben nem tesz kedvére általánosan és általam a sors! De minden megvan (Ottlik), azért.
Költői pályám két mutatóujjamon alapult, azaz kapcsolódott a Szellem áramkörébe (ha!), s most mindkét kezem tönkremenet… ennek ellenére bírva lesz ez még (ha…). Ám van új veréb, a nyomorék lábú Csipsz. Bízzunk hát.
Az első szakasz, eléggé bámulatos, gólyalábakon állt, pár oly kurta költeményen-szövegecskén, melynek filozófiai felülmúlása máig sem történt meg, részemről sem, azért, mert a „zen” (vagy az analitikus Wittgenstein) érintése volt. A „sárga könyv” még (a Hamlet-Egyetlen zsengéi és felülmúlhatatlan eredményei után) a költészet formai-eszmeformálási kalandját vállalta. Valóban Gruppe-vagy-Listás versenyre nyerési eséllyel benevezhető lovam azonban a „Mennyezet…” óta volt, le is nézték ezt az ítészek honi illőséggel.
A „Feltételes…”-kötet összefoglalta, hol jobb, azaz sokkal jobb, hol közepesebb produktumokkal az elébbieket. Innen jött a „Mennyezet”-kezdte pályaszakasz második része, ezt dolgozza fel Tóth Ákos, nem-minősítem-hitelesem, aki munkáimat továbbra is gondozni fogja (megkértem rá), s aki bizonyára megvalósítja majd a szegény TD-pályáról szóló értékelés-részt is. Fogadják jól, kérem, e munkát, hálám all round.
Tandori Dezső

„Égtájak célkeresztjén”.
Tanulmányok Baka István műveiről
Tiszatáj Könyvek, 2006. fűzött, 1980 Ft

Mint minden ember, fiatal koromban, de később is, én is próbáltam naplót írni, az ilyesféle naplóvezetéshez azonban nemcsak az idő és szívósság nem volt meg bennem, de talán az érdeklődés sem önmagam iránt vagy a rendszeres természettudományos megfigyelő kedv a világ iránt.
Életem derekán vagy azon túl is azonban mégis rákaptam a naplóírás egy másféle fajára, amelyhez hasonlót előttem nem tudom, űzött-e valaki: egy-két napig nagy szenvedéllyel vezetett írások ezek, amelyek mint a szimatot fogott kutya a földbe, csillapíthatatlanul túrnak a lélekbe vagy az igazságok rendszerébe valami után.
E naplók közül az elsőt azok az évek sajtolták ki belőlem, amelyek drámaíróvá is tettek, csak valamivel később; így nemcsak szimbolikus, de időrendi jelentősége is van, hogy a gyűjtemény első darabja első igazi drámám bemutatásához kapcsolódik. Életem legnehezebb esztendei voltak ezek: a Törökvész úti ház építése és leégése közé eső nyolc–kilenc év, a harmincas évek második s a negyvenes évek első fele; külső körülményeim, sőt vonzalmaim ekkor váltak mintegy csapdájává annak, ami mint eszmény megért bennem.

Németh László:
Napló
Tiszatáj Könyvek, 2006. 451 oldal, kötött, 2980 Ft

Baka István művei
Publicisztikák, beszélgetések
Tiszatáj Könyvek, 2006. 352 oldal, kötött, 2850 Ft

Péter László:
Népköltészet és irodalom
Tiszatáj Könyvek, 2006. 216 oldal, kötött, 1950 Ft

Az éjszakáról

kezdtem beszélni

a megmosolyogtató

mégis halálosan rossz

kis időkről

viszolyogtató

ködökről a merülés

illatáról

és a felejtés

hosszú szomjúságot

okozó kalandjáról lepedőm

feltekergődzött egész

a derekamig

a matrac buján

kibuggyanó meztelensége

egyszerre zavarni kezdett lám

az ember

így egyedül

levésében mennyire

szemérmes tud lenni

mellembe húztam föl

combomat föl a fájdalomig

must- és

vérszaga volt a

mozdulatnak

Zalán Tibor:
szállás rossz ágyon
Tiszatáj Könyvek, 2005. 165 oldal, kötött, 2100 Ft

Nagy Gáspár:
Közelebb az életemhez
Tiszatáj Könyvek, 2005. 481 oldal, kötött, 2980 Ft

Baka István életműsorozatának második kötete a költő prózáit és drámáit tartalmazza.
A prózaszövegeket illetően forrásként a budapesti Pannon Könyvkiadó által, 1991-ben Beavatások cím alatt megjelent gyűjteményes kötetet használtuk, amelybe a korábbi folyóiratbeli, illetve vegyes műfajú kötetpublikálásokhoz képest a szerző által javított, módosított szövegek kerültek. Jelen kötetünk prózákat tartalmazó részében meghagytuk
a Beavatások eredeti, vers és elbeszélés dialógusára építő, ciklusos szerkezetét. E válogatásból Baka kihagyta első prózai írását, az eredetileg A Város és az Idegen, később pedig a Transzcendens etűd címet viselő elbeszélését. Miután a Beavatások kötet és ciklus mind a megírás, mind az első megjelenés tekintetében időbeni folytonosságot, egymásutániságot is reprezentál, a Baka-életműsorozat Versek gyűjteményétől eltérően itt a kimaradt elbeszélést nem függelékben, hanem a Beavatások komplett ciklusa előtt közöljük, mégpedig eredeti, folyóiratbeli címe szerint.

Baka István:
Próza, dráma
Tiszatáj Könyvek, 2005. 338 oldal, kötött, 2800 Ft

Nemes Nagy Ágnes:
Az öt fenyő
Tiszatáj Könyvek, 2005. 116 oldal, kötött, 2200 Ft

Mert rossz belegondolni, hogy olvasni alig bírunk már. Rossz belegondolni, hogy a televízió épp adott 27 (soknak hallatszik) csatornáján mi van, mi volna kukorica és bor helyett nekünk? Ötön levitézlett sorozatok; három csatornán reklámok, de a katalógusos legdurvábbjából; kettőn utazási reklámok; kettőn politikusok, nem is a mieink; négy csatornán a számunkra már elbírhatatlan rock (imádtuk pedig egykor) és pop és slágeripar eltúlzottan (Nagy Piac) tálalt termékei; és akkor jönnek a vadnyugati filmek, a társas-játékok, a kérdezz-felelek műsorok, a lelki tanácsadók nagy közönséggel, és semmi más és semmi más […] és rossz belegondolni, hogy ez milyen körülmények közt zajlik ráadásul, magunk vagyunk, senki sem zavar minket, telefonunk is van; itt van kedves, egyetlen elviselhető környezetünk, a lakásunk, a könyvek során végigfuthat szemünk, ha nem olvasunk is, itt vannak medvéink, itt van Totyi madarunk, a verébke, aki lelkesen csatlakozik hozzánk minden lehető helyen a szobákban, rendesen megvan, életéért aggódhatunk, élete még ígér 4-5 évet… itt van mindez, és rossz belegondolni, hogy ilyen körülmények közt, ismétlem, életünk maga a csőd…

 Báger Gusztáv:
A tükör éle
Tiszatáj Könyvek, 2005. 84 oldal, kötött, 1600 Ft

Időben is, térben is messzire néznek ezek a versek, fölküldik szerzőjüket a paloznaki meredekre vagy a peljesaci oromra, hogy a végtelen vizekre láthassanak. A költő engedelmeskedik, de közben tudja, hogy teendőjében póztalannak és fegyelmezettnek kell lennie:

Miként mozdony az üres vagonokat
Két betűt el- vagy összetolni

Lengyel András:
„...gondja kél a gondolatban”
(Az értekező József Attiláról)
Tiszatáj Könyvek, 2005. 273 oldal, fűzött, 2100 Ft

József Attila nemcsak nagy költő, hanem jelentékeny gondolkodó is volt, aki saját terepén, a műalkotások világában mozogva, a műalkotások mibenlétéről szólva figyelemre méltót produkált. Írásai, még rövidke töredékei is megérik azt az erőfeszítést, amit a közöttük való eligazodás megkövetel. Az értekező József Attila föl-térképezése, tudományos interpretációja azonban egyelőre nem lehet egyetlen, összegző gesztus eredménye, bármily jó lenne is ez. Ma még előmunkálatok sora vár a kutatásra, s mielőtt a „végső” általánosítással szólhatnánk az életműről, részelemzések sokaságát kell elvégeznünk.

E könyv ehhez a nélkülözhetetlen előmunkálathoz kíván hozzájárulni, ám egyes részletek tisztázásán túl az összképet is alakítani akarja. Az értekezői oeuvre néhány fontos csomó-pontjának kiválasztása és értelmezése ezt, úgy hiszem, lehetővé teszi.

Sándor Iván 1930-ban született Budapesten. Pályája az ötvenes évek közepén  novellákkal indult. 1961 és 1973 között öt színdarabját mutatták be. 1957-től negyedszázadon át színházi kritikát ír, 1975-től 1989-ig a színházi lap főszerkesztő-helyettese. Első regényét 1967-ben, első esszékönyvét 1976-ban adták ki. Tizenkét regénye, húsz esszékötete jelent meg, néhány több kiadásban.

Kötetünkben az irodalom, Balassa Péter szavaival, besorolhatatlan alakjának műveiről megjelent tanulmányokból, kritikákból adunk válogatást az író 75. születésnapján.

Századvégi történetek
(Tanulmányok, kritikák Sándor Iván műveiről)
Tiszatáj Könyvek, 2005. 368 oldal, kötött, 2850 Ft

elmélet – irodalom – történet
(A komparatív megértés lehetőségei)
Tiszatáj Könyvek, 2004. 281 oldal, fűzött, 2100 Ft

Természetesen a tisztán (?) világirodalmi témák sem maradhatnak el, ezek azonban műfajtörténeti/elméleti, illetőleg irodalomelméleti megközelítések segítségével lépnek túl a megszokott és némileg önismétlővé vált rész-diszciplinákon.

Kötetünk a nyolcvan éve, 1924. július 21-én született Vekerdi Lászlót köszönti, a róla szóló írások válogatott gyűjteményét adja közre. Vekerdi László 1951-ben végzett a debreceni orvosegyetemen, 1955-ben belgyógyász szakorvosi képesítést szerzett. Debrecenben és Budapesten kutatóintézetben dolgozott, majd az MTA Könyvtárában. Sokoldalúságát (és nem mindentudását!) jelzi, hogy munkái (nem a teljesség igényével) a következő tudományterületekhez köthetők: orvostörténet, tudománytörténet, matematikatörténet, fizika (és története), irodalomtörténet, természettudomány, biológia, általános nyelvészet, történettudomány, művelődéstörténet, informatika, fotótörténet, genetika, lexikonok története, mechanika, kémia, könyvkiadás, néprajz, régészet, helytörténet, földrajz, ökológia, szobrászat, könyvtártörténet, olvasástörténet, statisztika, filozófia.

Vekerdi László díjai: Szabó Ervin-emlékérem (1987), József Attila-díj, Szent-Györgyi Albert-díj (1992), Soros-életműdíj (1993), Tiszatáj-díj (1993), Év Könyve (1998), Soros alapítvány alkotói díja (1999), Széchenyi-díj (2001), Év Tudósa (2003).

Egy szabad ember
(Írások Vekerdi Lászlóról)
Tiszatáj Könyvek, 2004. 228 oldal, kötött, 2550 Ft

Nagy Gáspár:
Szavak a rengetegből
Tiszatáj Könyvek, 2004. 432 oldal, kötött, 2950 Ft

… verseiben tetten érhető a klasszicizálódó, személyes-lírai elmélyülés. A kötetet négy ciklusra osztja (Te sohase-jövő; Így látlak mindig én…; Kérlek kiáltozván; Te a halálé vagy;), a ciklusok nem elsősorban szervesen egymás mellé illeszkedő verseket foglalnak keretbe, inkább a ciklusokon átívelő hangulatok, képek ismétlődése teszi szervessé a szerkezetet. Ezt az „összetartozást” erősítik Kosztolányi Dezső Csáth Gézának c. verséből kiemelt részletek, melyek a ciklusok bevezető szólamai, és mintegy meghatározzák, megelőlegezik a soron következő versek hangulati, érzelmi töltését. Tandori költészetében ma is tetten érhető a versért való küzdelem, a harc a „mindent elmondani” kísértése ellen…

Podmaniczky Szilárd:
Időntúli hétméteres
Tiszatáj Könyvek, 2004. 334 oldal, kötött, 2850 Ft

S ekkor szellő pattant az égből, és a felhők, melyek a párbaj alatt vastagra szaporodtak mindkét fickó feje fölött, most minden irányba szétnyíltak, mint egy édesen örvénylő kehely, és három angyal szállt alá, kettő csupasz kézzel, a harmadik szaxofonon kísérte társait.

Ott lebegtek egy darabig a holttestek fölött, precízen nézték a karórájukat, várták a beavatkozásra legmegfelelőbb időpontot, mígnem az egyik rám nézett.

A nemjóját, ez a fiúcska lát minket, angyaltestvérek.

Ez az „átdolgozott, ifjúsági kiadás” annyira eltér az „eredeti” regénytől, a változtatások oly mértékűek és jellegűek, hogy nem szövegváltozatról, hanem új szövegről kell beszélnünk. A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének heti közlönye, a Corvina 1932. november 27-én így hirdeti a Genius könyvkiadó „sajtó alatt” lévő ifjúsági könyvét: „Kosztolányi Dezső: Aranysárkány. Tanár és diákok regénye, tele megértéssel, szeretettel.” Másodízben a Genius-tulajdonban álló Literatura szólt róla; 1933 januárjában ezt írják a legújabb ifjúsági műveket bemutató rovatban: „Ismerjük és méltányoljuk Kosztolányi Dezsőnek finom regényét az Aranysárkányról, a diákkor édesbús éveiről. Most átdolgozta az ifjúság számára ezt a könyvét. Így a felnőttek örömét megosztják majd a gyerekek is, akik kétségtelenül rajongással fogják olvasni az író kitűnő könyvét, amely nem nagyképű pedagógiával kiagyalt történetet rejt, hanem élő valóságízt nyújt.”

Vörös László:
Szigorúan ellenőrzött mondatok

Tiszatáj Könyvek, 2004. 363 oldal, fűzött, 2250 Ft

"Huszadik századi történetet mondok el. A huszonegyedikben is folytatódik. Van benne néhány számomra fontos szereplő. Talán nemcsak az én számomra fontosak. Találkozásokról, búcsúkról, emlékekről szól a történetem. Arcokról, könyvekről, gondolkozásmódokról. A történelemről. Az irodalomról. Egy korszakról. A harminc év alatt írt, kötetekben még meg nem jelent írásaimat gyűjtöttem össze. A korszakokkal együtt én is változtam. Minden megváltozott. A történelem, a kultúra, az irodalom. Remélem ugyanaz az ürge (Ottlik Géza) maradtam a változásaimban is, aki voltam. Az ilyesmit csak az írások igazolhatják. Vagy cáfolhatják. Az olvasó majd eldönti."

Sándor Iván:
Séta holdfényben

Tiszatáj Könyvek, 2004. 409 oldal, kötött, 2750 Ft

Baka István művei
Versek

Tiszatáj Könyvek, 2003. 475 oldal, kötött, 2850 Ft

Simai Mihály költő, író, szerkesztő Medgyesegyházán született 1935-ben Volt a Délmagyarország munkatársa, 1974-től 1996-ig pedig a Kincskereső főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője. 1981-ben József Attila-díjat kapott, 2003-ban Tiszatáj-díjjal ismerték el munkásságát. Számos ifjúsági és gyermekkönyvet is írt, közülük A világ legszebb lovai (1981) filmre, a Musztánglegenda (1984) és A félszárnyú tündérek völgye (1986) színpadra került.

További kötetei:
A virradat vitorlái (versek,1962)
Látás és látomás (versek,1965)
Kenyérszegő (versek, 1974)
Az égre pingált kiscsikó (versek, 1976)
A nádszálon szippantott tündér (mesék, 1978)
Ki lép be a varázskörbe? (mesék, 1979)
Az óra körbejár (mesék, 1980)
Robogunk az Észtrabanton (regény, 1982)
A sólymok szabadnak születnek (regény, 1983)
Bohócország címere (versek, 1985)
Fölnevelem az apámat (regény, 1987)
Fényörvények (versek, 1997)
Tündérkarácsony (versek, 1997)

Tiszatáj Könyvek, 2003. 197 oldal, kötött, 1950 Ft

Kiss László:
Szindbád nem haza megy

Tiszatáj Könyvek, 2003. 149 oldal, kötött, 1850 Ft

Hangzatos, bár mostanra alig tetszetős
– gondolom – egy ily bejelentés:
„Most, hogy ebben a könyvben élek…”
Ez a könyv egy kánikulai nyár végére jött össze, és oly sok más évszakban készült (a szó megannyi értelmében), hogy ideje meghatározhatatlan. Voltam közben beteg, ittas, boldogtalan, reménykedő, kényszermunkás (anyagi ügyek intézése! még jó, ha vannak), szerencsétlenkedtem és boldogkodtam,
s más tavasz, tél, ősz. Nem élünk egyetlen könyvben sem, semmi se „arról szól” (amiről szól ez??), semmiben nem gondolkodunk...
...Igyekszem arról gondolkozni, hogyan is élhetnek a XX. század lírájának néhány magyar költőjével, költőjének művében stb. mások. Tehát bizalmaskodás nélkül „hogyan élhetsz”, „hol élsz”, ha ilyesmiben élsz, te. Senkire nem gondolok eme „te” megszólítással, így hát még magamat sem zárom ki. Hol élsz, ha a költészettel élsz.

Csiki László:
A szótolvaj
(Versek)
Tiszatáj Könyvek, 2003. 130 oldal, kötött, 1800 Ft

... Átnéztem tegnap a ruhatáramat. Nincs divatos fekete ingem. Nincs közérdekű mondanivalóm. Én mindig fontos ügyről beszélek: magamról.

Olcsó ingben járok, kitaposott cipőben, a többiekkel együtt, egy helyen szidom a szidnivalókat, nem bánom a bánnivalókat, és otthon, egyedül elsiratom a véleményemet.

Attól meg végképp nem leszek jobb költő, ha beszélek róla. Legfeljebb, ha nem írok verseket. Úgy lehetek még ígéret, és lesz, aki bánja, lesz, aki szid, lesz, aki gyászol. Átéreznek viszont valamit a tompaságon. Az jó lesz nekik és közérdekű.
Csók.
(Mert milyen költő vagyok én?)

A kötet szerzői nem tudnak, s nem is akarnak szabadulni a múlt varázsától. Érdekesnek, értékesnek, megszólíthatónak tekintik választott korszakuk embereinek életét, gondolkodását, alkotásait.
Az itt megszólaló tudósok és tudósjelöltek optimista emberek, bíznak önmagukban, bíznak a folyamatos kritikának alávetett tudás értékében, bíznak a tanulhatóságban, bíznak a szellemi produktumok őrzésének és gyarapíthatóságának szép értelmességében s örömüket lelik munkájukban.

Petri Csathó Ferenc:
Kődoboz
(Versek)
Tiszatáj Könyvek, 2003. 200 oldal, kötött, 1800 Ft

Ebben a tanulmánykötetben műelemzéseket vehet kézbe az olvasó. Balassitól kezdve Csokonain, Petőfin, Babitson, Pilinszkyn át egészen Tandori Dezsőig ível a bemutatott költők sora. A műértelmezések kevés kivételtől eltekintve a Tiszatáj diákmellékleteként jelentek meg. Ennek megfelelően közérthető formában igyekeznek beszélni az adott versről, költőről, korszakról vagy éppen az értelmező módszereiről, verstanról, textológiáról, művészetelméletről. Szerzőjük azonban reméli, hogy az érettségire, felvételire készülő diákok mellett az irodalomszerető olvasó is haszonnal forgathatja, és a szakember is talál benne csemegézni valót.

Vadai István:
Tükörben tükröződő tükör
(Tanulmányok)
Tiszatáj Könyvek, 2002. 308 oldal, fűzött, 1350 Ft

Pintér Lajos:
Virágnézetünk alapjai
(Versek)
Tiszatáj Könyvek, 2002. 92 oldal, kötött, 1200 Ft

Fried István:
Írók, művek, irányok
(Tanulmányok)
Tiszatáj Könyvek, 2002. 184 oldal, fűzött, 980 Ft

… Azt is írhatnánk: valójában e könyv ötlete is tőle származik. 1975-ben készítette Domokos Mátyás azt a tág horizontú tv-interjút, amelynek szövegét mi a következő év februárjában közöltük. Szándékunk és a szerzők szándéka szerint a teljes szöveget, vagyis a televízióban érthető időkorlátok miatt kivágott részeket is kiszedettük. Illyés gondosan átfésülte a gépiratot, majd a kefelevonatot, itt-ott apró csinosításokat végzett, érdemi változtatást azonban egyetlen során sem tett. Nem így a „nem létező” cenzor, aki ezúttal egy miniszterhelyettes képében kérette föl a nyomásra előkészített szöveget, s csonkította meg azt önkezével. Az önkéntes szerkesztő nem a célszerű rövidítés szándékával nyúlt az anyaghoz, bizonyítja ezt, hogy az általa ki-hagyott részek egyébként a televízióban el-hangzottak. Kérdésünkre adott ideges indoklása szerint azonban okvetetlenkedésünk érthetetlen, hiszen más az elszállt szó és más a leírt szöveg! (A korszak egyik – s nem csupán ebben az ügyben tapasztalt – rejtélye: miért nézhette-hallhatta kétmillió tv-néző, s miért nem olvashatta négyezer előfizető egy folyóiratban ugyanazokat a mondatokat?) Pironkodva álltunk Gyula bácsi előtt a csonkítás után, tehetetlenségünket magyarázva. Mosolyogva legyintett: – Ne keseregj, szót sem érdemel. A centenáriumon majd közlitek a teljes szöveget…
Kötetünk természetesen immár az interjú teljes szövegét adja, a cenzúra által kiemelt részt külön jelezve. Hiánytalanul megtalálható a könyvben Illyés Gyula Tiszatájban megjelent összes műve, így a száznál több vers, a tucatnyi esszé, a jubiláns Csoóri Sándor és Sütő András köszöntése, a sehol nem közölt Bibó-nekrológ, valamint a Kiegyezés című dráma.

Szepesi Attila:
Tündérek és katonák
(Esszék)
Tiszatáj Könyvek, 2002. 224 oldal, kötött, 1800 Ft

A virrasztó költő gyakorlatilag kerek negyedszázad kutatásairól ad számot, az itt összegyűjtött tanulmányok, esszék és kritikák közül az elsők 1975-ben, az utolsók 2000-ben születtek, illetve jelentek meg.
A kötet megtervezésekor a szerző nem a túl egyszerű kronológiát választotta, hanem részben tematikai, részben tudománytörténeti szempontokat érvényesített.
Ez magyarázza a ciklusok létrehozását.

Imre László:
Műfajtörténet és/vagy komparatisztika
(irodalmi tanulmányok)
Tiszatáj Könyvek, 2002. 180 oldal, fűzött, 980 Ft

Baka István Szetyan Pehotnij-versei – Szőke Katalin szavaival – „olyan látszatot keltenek, mintha fordítást olvasnánk”. Most „Jurij Guszevnek, a magyar irodalom ismert fordítójának köszönhetően elkészült a »fordítás« fordítása, a Sztyepan Pehotnij-versek orosz szövege. [...] Baka István »oroszverse« végre bekerülhet a költő számára oly fontos nyelvi és kulturális közegbe, s remélhetőleg a magyar »orosz« költőnek akadnak majd értő orosz olvasói is.”

Németh László emlékkönyv
(esszék, tanulmányok)
Tiszatáj Könyvek, 2001. 560 oldal, fűzött, 2250 Ft

A regény valahol a Balkánon játszódik.
Egy fiatal hadnagyot váratlanul áthelyeznek egy isten háta mögötti helyőrségbe, amelynek létezéséről szinte senki semmit nem tud.
A külvilágtól teljesen elszigetelt, különös miliőbe csöppen, ahol hamarosan kiderül, hogy lényegében semmi sem az, aminek látszik.

(A szerző előző regénye már megjelent németül és franciául is.)

Sándor Iván: A másik arc
(A regény és a történelem)
esszék
Tiszatáj Könyvek, 2001. 260 oldal, kötve 1250 Ft

Korábbi könyveink >>>

Megrendelhetők:
Tel./fax: (62) 421-549
E-mail: tiszataj@tiszataj.hu