Új könyveink

Kálnay Adél:
Hamvadó idő

Tiszatáj Könyvek, 2010. fűzött, 2450 Ft

Az a finom lélekábrázolás, óvatos történetmesélés, ami Kálnay Adél írásában rendre megtalálható, ebben a regényében talán még tökéletesebb, filmszerűbb. Plasztikus képet rajzol az ötvenes évek első feléről, egy kislány szemével láttatva a kort és a kis hegyvidéki település hétköznapjait, bemutatva az „egyszerű” emberek küzdelmeit, túlélési technikáit a diktatúra éveiben. Élvezetes olvasmányt biztosít annak is, aki csupán hallomásból alkothat képet az ötvenes évekről, de annak is, aki még emlék-szik azokra az időkre, amikor nagy fekete autók jártak az utcán éjjelente, s nem lehetett tudni, mikor, kinek a háza előtt állnak meg, és sietve kellett lehalkítani a hátsó szobában a Szabad Európa recsegő hangját.

Szepesi Attila:
Istenpor
Tiszatáj Könyvek, 2010. fűzött, 2250 Ft

November. Istenpor szitál.
Fogyó emlékek évszaka.
Ritka vendég nem érkezik,
ma nem utazunk sehova.

Utinaplóm, tűzbe veled.
Mindegy, feled vagy visszavár,
égő lapok közt felragyog
sok szivárványszín messzi táj.

[...]
 

Petőcz András mintegy negyedszázadon át, 1984-től 2009-ig írta egyedülálló sorozatát, a zárójelverseket. Ezek az új típusú számozott versek, amelyekhez hasonlóan nagyívű ciklust egyedül Kassák Lajos alkotott a magyar irodalomban a maga – szintén számokkal jelölt – költeményeivel, sajátos formát jelentenek: egyszerre idézik a zárt, klasszikus versformákat, például a 14 soros szonettet, és a napjainkra oly nagyon jellemző szabad verset, illetve azt a töredezett szövegköltészetet, ami annyira meghatározóvá lett kortárs líránkban. Petőcz tehát ebben a ciklusában is szintézisre törekszik: ahogy azt korábbi versköteteiben megszokhattuk, a zárójelversekben is egy időben van jelen az avantgárd és a klasszikus hagyomány. Petőcz András:
Behatárolt térben
(zárójelversek 1984–2009)

Tiszatáj Könyvek, 2010. kötött, 108 oldal, 2100 Ft

Sándor Iván–Féner Tamás:
Hamlet visszanéz
(Gábor Miklós arca, szerepei)

Tiszatáj Könyvek, 2010. kötött, 168 oldal, 4200 Ft

Néhány nagy színészhez közel kerültem évtizedek alatt. Voltak közöttük, akik bizalmukba fogadtak, megosztották velem pályájuk küzdelmeit, titkait.

Gábor Miklóst diákkoromban a Valahol Európában című filmben láttam először. Az ötvenes évek végétől közelről követtem szerepeit, sorsát. Élete utolsó évtizedeiben szoros szellemi kapcsolatba kerültünk. Jelen voltam Féner Tamás fotózásainál, legnagyobb szerepeinek megörökítésekor. Nemcsak a korszak egyik legnagyobb színésze, igen jó író is volt. Nyolc megjelent könyvében beszámolt félévszázad színpadi és filmszerepeiről, magánéletének viharairól.

Könyvem: színházi regény. Gábor Miklós pályaképe mellett megjelenik benne az elmúlt félévszázad színészvilága a „felszín, a mély”, a teoretikus viták, a kulisszatitkok.

Ruszt József így búcsúzott tőle: „Olyan életművet hagyott maga után, melynek értékelése, gondozása, sőt átörökítésének kötelességteljesítése mutatja meg, mit is kezd majd az Őt követő nemzedék ezzel az eredendő kérdéssel: »Aztán mi végre az egész...«” Ez az ezredforduló minden művészének – a közönségre, az olvasóra is tartozó – igazi közös kérdése.

Sándor Iván

„Schillerről írta Goethe, hogy mögötte eltűnt mind »a mi közegünk«, az alanti. Nem jó magyarítás. Az alantas, az alantabb, ez a megfelelő. De én nem vagyok Schiller, senkihez nem is hasonlítgatom magam. Nem tolakszom fel, nem adom alább.

A kettő közt azonban semmi sincs, ott sem lehet leledzeni. Ezt tudom. Ebben vagyok, ez vagyok. És nincs időpont, nincs hely, nincs találkozás. Abban találkozzunk, amit rajzoltam, írtam. Nekem: elég.”

Tandori Dezső

Tandori Dezső:
Csodakedd, rémszerda
Tiszatáj Könyvek, 2010. fűzött, 356 oldal, 2950 Ft

Báger Gusztáv:
Élőadás
Tiszatáj Könyvek, 2010. kötött, 124 oldal, 2100 Ft

a tengermély bánat

(mint magyar sajátosság)

ha elhagyható volna

akkor inkább a tűrés

a fegyelem

a kitartó munka

az önkínzásig fenntartható éberség

műgond szól és kijavít a szellem

hogy tisztán lássuk magunk előtt

az összes kiutat

 

az érték élessége ez

…mást sem tettem elmúlt évtizedeim során, mint megkíséreltem az irodalomtörténeti munkálatokhoz való hozzájárulást, tudván tudva, hogy a hagyományosnak tekintett irodalomtörténetek fölött több okból eljárt az idő. Lehet írni olvasónaplókat, meghatározott kronológiához igazítva, meg lehet rajzolni egy „ízlésforma önarcképét”, mint Babits tette európai irodalomtörténetével, csak éppen a viszonylag hézagtalan akadémiai vállalkozásokhoz hasonló, egyszemélyes irodalomtörténet lehetőségei után tette ki a változó idők változó szemlélete a maga kérdőjeleit…

Fried István

Fried István:
Magyar irodalom(történet)
Tiszatáj Könyvek, 2010. fűzött, 268 oldal, 1950 Ft

Péter László:
Olvassuk Juhász Gyulát!
Tiszatáj Könyvek, 2010. fűzött, 320 oldal, 2150 Ft

 

A kötet címe Németh László gondolatát idézi, bővebb kifejtésére a húszéves Németh László Társaság ünnepe adott alkalmat. Az író többször beszél arról, hogy a homályba vágyó ember hirtelen valamilyen szerepnek, kihívásnak kíván megfelelni. A magányosok egymás felé fordulnak, s „a társaságkötés pillanatában” egymás mellé állnak. E tanulmány- és kritikagyűjtemény „hősei” is ilyenek, s talán ilyen ezeknek a 2003 és 2009 között született írásoknak a szerzője is. Olasz Sándor:
Magány és társaság között

Tiszatáj Könyvek, 2010. kötött, 2450 Ft

Sághy Miklós:
A fény retorikája
Tiszatáj Könyvek, 2010. fűzött, 2450 Ft

Minden kornak megvan az uralkodó médiuma. A 20. századé vitathatatlanul a film, a mozgókép. Miképpen válaszolt erre az „új” hatalmi berendezkedésre az egyik „régi” művészeti ág, az irodalom? Milyen módon érhetők tetten a nagy tömegeket vonzó új médium hatásai az irodalmi alkotásokban? Az irodalmi szövegek mely vonásai magyarázhatóak a mozgókép megjelenésével? És egyáltalán milyen jelenségeket foglal magában az irodalmi filmszerűség fogalma?

Elsősorban ezekre a kérdésekre keresi a választ Sághy Miklós, aki vitatva az egyirányú, direkt hatásmechanizmus gondolatát olyan kulturális horizonton belül vizsgálja a két művészeti ág viszonyát, mely magában foglalja mindazokat az érzékelésbeli, világtapasztalatbeli és reprezentációtörténeti változásokat, melyek a fotóalapú mozgókép megjelenésével és a megjelenését lehetővé tevő folyamatokkal függhetnek össze. E viszonyrendszer kiemelt irodalmi példáiként kezeli a szerző Mándy Iván moziírásait és Mészöly Miklós Film című regényét, mely alkotások különös érzékenységgel reflektáltak a mozgókép megjelenését előidéző és követő kulturális változásokra.

  Emlékhelyek
Németh László emlékezete

Tiszatáj Könyvek, 2009. kötött

Csiki László:
A kaptár
Tiszatáj Könyvek, 2009. kötött, 2450 Ft

 

Eljönnek órák, napok, szerencsésebb esetben hetek, amikor az ember jobban érzi a nyelvet. Az író olyankor írni kezd, a tróger pödörít még egyet a szitkon. Ennek mintha tollba mondanák, az élvezettel rácsodálkozik a leleményére. Úgy képzelem, a tudós ilyenkor fogalmazza meg világváltoztató tételeit, egyszerre összeáll a rengeteg elvont képlet és tudás: testet ölt.
A nyelv kegyelmi állapota ez, és nem tudható, min, talán a Hold járásán múlik az eljövetele. Vannak a nyelvnek ilyen ciklusai. Olyankor érzékenyebbek vagyunk, a szavak kész, végleges mondatokká állnak össze, megjelennek érzékelhetően. Biztos lejtésre, pontos ütemre lel az analfabéta. Körbefognak, ugyanakkor kitöltenek a szavak. Maga a nyelv. Olyankor mintegy önmagától fogalmazódik meg egy bonyolult ismerősünk jellemrajza, vagy a közérzetünk. Főnevek igésednek. Igézőt lebben egy jelző. A név, mintha magasból hullana alá, eltalálja viselőjét. Új szavakat tudnánk feltalálni ilyenkor.

Nincs mit megmagyarázni.
Mert nem azt tudjuk, amit látunk,
s nem a titkot rejtik el.
A félreértés boldoggá avat.

Báger Gusztáv:
Hidegfront
Tiszatáj Könyvek, 2009. kötött, 2100 Ft

 

Baka István művei.
Műfordítások III.

Tiszatáj Könyvek, 2009. kötö
tt, 2950 Ft

Baka István műfordításai harmadik kötetének összeállításakor, noha az első két kötet a költő versfordításait tartalmazta az orosz irodalomból, úgy döntöttünk, hogy ebbe a kötetbe, a műfaji eltérés ellenére, bevesszük Baka két orosz drámafordítását is, Alekszandr Vvegyenszkij és Venyegyikt Jerofejev műveit, melyeket nagy sikerrel játszott a Katona József Színház, Gothár Péter rendezésében. A műfordítói örökség többi, kötetünkben közreadott részét a nyersfordítás alapján készített fordítások képezik. Baka aránylag sokat fordított, valljuk be gyakran pénzkeresés céljából is, különböző folyóiratokba (főként a Szovjet Irodalomba), illetve különböző antológiákba. Az antológiákba, illetve gyűjteményes kötetekbe készült fordítások mindegyikét bevettük kötetünkbe, viszont a folyóirat-közlésekből csak azokat, amelyek valóban érdekes versek, vagy jelentős költők (pl. Tadeusz Nowak vagy Kajetan Kovič) alkotásai.
A kötet több „szereplője” élete kisebb-nagyobb szakaszában erősen kötődött a Nyugathoz: Ady, Schöpflin és Szép Ernő az indulástól voltak munkatársai, Karinthy egy év múlva, Márai az első világháború után csatlakozott hozzájuk; a Nyugat Osvát életének főműve volt, Németh László életrajzában pedig az is jelentős esemény, amikor eltávolodott tőle. Más dolgozatokban a Szegeden élt vagy innen indult, de munkásságukkal messze a várost egykor az árvizektől védő Körtöltésen túlra jutó alkotók pályájának momentumai villannak fel egy-egy kézjegyben.
Az írások középpontjában álló filológiai apróságok, dokumentumok hátterébe pillantva felsejlenek az irodalmi élet szereplőinek sajátos típusai: a könyveivel házalni kényszerülő író; a rejtőzködő szerkesztő és ellentéte, a kéretlenül kitárulkozó redaktor; az egymást szakmailag és emberileg tisztelő grafikus és nyomdász; a rajongó gyűjtő; a fiatalabb kollégát munkára ösztökélő irodalomtörténész professzor vagy éppen a saját hibáját leplező sajtó alá rendező.
A magyar irodalom kis történetei ezek, de elég Kosztolányi azon szavaira gondolni, miszerint nem mindig a nagy kérdéseket kell feltenni.

 
Bíró-Balogh Tamás:
Tollvonások

Tiszatáj Könyvek, 2009. fűzött, 1850 Ft

Jász Attila:
Fürdőkádból a tenger
Tiszatáj Könyvek, 2009. kötött, 2600 Ft

Miért is tartja fontosnak egy Szerző, hogy szekunder jellegű, esszéisztikusnak (tehát kísérletinek) nevezett írásait egy idő után kötetté rendezve kiadja? Hogy eltolja magától? Talán.
De.
Egyrészt, nem bízik az esetlegességben, hogy az itt-ott elszórva megjelenő írásokhoz a Tisztelt Olvasó (ha van), hozzájutott. Másrészt, makacsul bízik abban, hogy kötetben egészen másként hatnak ezek az egykor aktuális szándékkal létrejött szövegek. Harmadrészt, lehetősége van a szerzőnek helyesbítenie, pontosítania és csak azt megmutatnia (magából?), amit esetleg hosszabb távon is érvényesnek gondol.
És végül, mit is tart fontosnak egy Szerző elegyes írásait közreadva?
Leginkább az azonosságok és eltérések relációit – naplók, levelezések és beszélgetős könyveken való tépelődések nyomán –, amelyekből (éppen a kontrasztok által) kirajzolódik valami.
Mi is?
Hát ez az. A különbségben a hasonlóság. Valamiféle viszonyítási alap önmaga és a világ között…
(Húsz év kísérleteiből válogattam.)
Egy zéró-kőre

Tandori mindig mindent újrakezd. Nekikezd – minek, kinek?
Tandori mindig mindent utoljára mond, mást sem tesz, mint az értelmes lezárás beépített ütemére figyelmez, a látható leszállás pillanatát jósolja, várja.
Tandori sohasem kezd semmit elölről, szövegei mögött mindenkor a megörökített, feljegyzett időnek irdatlan tömege, tapasztalása sorakozik és őrzi az emlékezés fontos zálogát.
Tandori verse sohasem ér véget: nemcsak tud arról a teljesíthetetlen időkihívásról, amiről beszél, de éli is azt, igézetében halad, kételyein törik el.
Igen, Tandori új könyve ezek szerint megint újraindul, csak hogy a szakaszos végetérés megállójáig, patt-helyzetéig jusson.
És nem, Tandori ezúttal sem remél új fordulatot, de folytatja a létével egy-hosszú eredettelen menetelést. Utolsó szó nem hangzik, csak utolsó szavak. Készül, és el nem készül a valamikori végtárgy, melynek szüntelen közelsége mind mélyebb ismerősséggel, a soha-viszontlátás rossz reményével bíztat.
Merthogy volt itt egyszer valami, ami megélt-értett jelenében örökre elveszett. Helyette fokok és fáradt visszakerülés ígér elérhetést, friss érintést, kapcsolódást. „Mi kezdődött és mi végre” – már régen elfeledtük, eltájolódtunk igazától, de egy zéró-kő, indulásnyi-érkezésnyi, rajtra-célra, győztes kudarchoz, íme, megint készen áll.
Tóth Ákos
Tandori Dezső:
A Rossz Reménység Foka

Tiszatáj Könyvek, 2009. kö
tött, 2850 Ft

Vörös László:
Kányádi Sándor
Tiszatáj Könyvek, 2009. fűzött, 1800 Ft

Egy félbemaradt monográfiát tart most az olvasó a kezében. Félbemaradt, mert a szerző, Vörös László, a Tiszatáj folyóirat egykori főszerkesztője 2005-ben elhunyt; a Kányádi Sándorról írt monográfiája a hagyatékból került elő.
A szerző gyakorlatilag halála napjáig dolgozott a könyvön, mellyel a barátot, az általa egyik legnagyobbnak tartott magyar költőt szerette volna köszönteni. 2002-ben több napon keresztül beszélgetett Kányádi Sándorral, a beszélgetéseket magnetofonra rögzítette, s a készülő kötetben igyekezett felhasználni a költő visszaemlékezésit, így téve személyessé a művet, így mutatva be a versek mögött az élő, létező embert...

Könyvem – néhány korábbi írás kiegészítésével – az elmúlt öt évben írt esszéimet tartalmazza. Ugyanazt keresem, amit regényeimben: a láthatón túlit, a korszak, az irodalom, a történelem feltárásra váró eseményeit.
Közelítem a még élő, a már nem élő barátaim az ezredforduló históriai-kulturális földindulásával foglalkozó életműveit.
Keresem a várható ismeretlent.

Sándor Iván új esszékönyvében a mai magyar és európai történelemmel, az ötvenhatos forradalommal, Bak Imre, Balassa Péter, Kende Péter, Mészöly Miklós, Poszler György, Simon Balázs életművével foglalkozik. Tartalmazza a kötet a korábban megjelent, jelentős visszhangot kiváltó esszét Proust nagyregényéről, valamint a Paulóval
a görög tengerparton sorozatot, amely a munkában lévő Az argolíszi öböl című regény esszénaplója.

Sándor Iván:
A várható ismeretlen

Tiszatáj Könyvek, 2009. kötött

Hollósi Zsolt:
A Tisza-parton mit keresek? 3.
Tiszatáj Könyvek, 2008. fűzött

 

Trogmayer Ottónak, a szegedi Móra Ferenc Múzeum nyugalmazott igazgatójának egész pályája szorosan kötődik Szegedhez. A Széchenyi-díjjal is kitüntetett kiváló muzeológus, régész ötvenes–hatvanas években végzett őskori ásatásai több történeti kérdésben új eredményeket hoztak, a hetvenes években pedig pusztaszeri ásatásai jelentettek komoly szakmai sikert. A szegedi régészeti képzésbe is fiatalon bekapcsolódott: előbb óraadóként oktatott, majd a JATE 1989-től önállóvá vált régészeti tanszékének vezetője lett. A legnagyobb munkát mégis talán múzeumszervezőként végezte: 1970 januárjától 1997 októberi nyugállományba vonulásáig igazgatta a szegedi Móra Ferenc Múzeumot, és irányította a Csongrád megyei múzeumi hálózatot. Kitartása és következetessége nagyban hozzájárult, hogy létrejött az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, sikerült restaurálni és méltóképp kiállítani a Feszty-körképet. Néhány évvel ezelőtt a Magyarországért Alapítvány Magyar Örökség-díját vehette át, majd pedig pályafutása elismeréseként a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat neki ítélte a magyar régészet atyjáról, Rómer Flórisról elnevezett emlékérmet.

Trogmayer Ottó:
Köddé vált tegnapok
Tiszatáj Könyvek, 2008. fűzött, 2250 Ft

Báger Gusztáv:
Míg leírom, felébredek
Tiszatáj Könyvek, 2008. kötött, 1800 Ft

 

Baka István műfordításainak három-kötetes kiadásából az első két kötet az orosz nyelvből készült fordításait tartalmazza. Baka István remekül tudott oroszul, az orosz kultúra szerelmese volt, és nem hiányzott belőle a filológusi véna sem. Műfordításai azért is rendkívül fontosak, mert munkásságában a költő és a műfordító „szerepcseréje” központi jelentőségű elvként volt jelen, a műfordításokban fellelt fordulatok és formai elemek gyakran bekerültek verseibe,
s fordítva is működött ez a mechanizmus, a versek egyes motívumai vissza-tértek a fordításokba.
A Műfordítások első kötetében Puskintól Mandelstamig szerepel az orosz költészet. Bakának Puskin-fordításai voltak az utolsó munkái, halála után, 1996-ban jelentek meg a Szegedi Egyetem kiadásában, kis példányszámban. A könyv ma már beszerezhetetlen. Baka azokat
a nagyon fontos Puskin-verseket fordította le, amelyek, ki tudni, miért, hiányoztak a magyar Puskin-kiadásokból.
 

Baka István művei
Műfordítások
I–II.

Tiszatáj Könyvek, 2008. kötött, 2950-2850 Ft

Kiss László:
Árnyas utcai szép napok
Tiszatáj Könyvek, 2007. kötött, 1800 Ft

Kilépve a redakció ajtaján, nyelvünk lila színre vált, orrunk csatornáiból zöld patakocska csordogál. Az oldaltáskából előkerül a kabát: krúdys, forralt boros, kandalló mellett olvasgatós idők jönnek. A messziségben: alvó kék erdők. Hideglelős, kurta napok elé nézünk.
A tótok fővárosa és Gyula közt ingázunk, heti két alkalommal, elég is ennyi, vagy ahogy a bölcs (Attila) fogalmaz: semmit se túlságosan.
A 44-es főút farvizén, akár egy megvert sereg, le-szegett fejjel szédeleg a mattsárga kukoricatábla. A tarlók bús düledékein varjak tanyáznak.
Egy kanyarban horgásztavat ás portáján a tehetős gazda, mutogatok boldogan, de Attila lepisszeg: sírhely. A busz hátuljában valaki hisztérikusan felnevet.
A húskombinát széles futballpályáját üzletközpont nőtte be, alatta, a mélyben, öregfiúk melegítenek, pacal-meccs sörrel; a benzinkutat elhagyva még hallom, ahogy nagyapám kétcsíkos melegítőben fújja a sípot, arca ezüstös suhanás. Előtte Attila, Roli, Zolika és ki egykor én voltam, szánkban vattacukor: unokák, hülyegyerekek.

Van valami titkos testvériség a festő és a költő között.
Ahol a szavak érvényüket vesztik, ott kezdődik a festészet. Kimondani
a kimondhatatlant, anélkül, hogy fölsértené a Csend mérhetetlenül finom szövetét, ezt csak a festő tudja.
Fényévekre vannak egymástól. Két külön csillagrendszer, és mégis létezik ez a titkos testvéri összetartozás: azonos belső és kozmikus törvények szerint gyúlnak, lobognak, fénylenek a Teremtésben.
Állni egy kép erőterében, időzni benne, magamévá nézni, félig-hunyt szemmel figyelni a kép zenéjét (mert fölcsendül, mert visszhangzik, mert betölt…), különös, extatikus gyönyörűség. Miért…? Ez a Mester titka.
Engem egy kép zenéje hosszasan kísér, bár rég kiszakadtam az erő-teréből. Ezekből a lélek-érintésekből (ihletbe-vágó kísértésekből) s valami réges-régi, történelem-előtti vonzódásból született ez a könyv.
Kép-látomások és vers-meditációk.
Nem egy-egy festmény titkát akartam megfejteni, sokkal inkább a sajátomat, azaz valamennyiünkét: a látás és látomás csodáit, a titkokból-szőtt emberi lélek színképét, a Lét fénybe-emelésének reményét kerestem tükreikben.

Simai Mihály:
titkos testvériség

Tiszatáj Könyvek, 2007.
kötött, 3400 Ft

Tandori Dezső:
Kalandos Angliák
Tiszatáj Könyvek, 2007. kötött, 2900 Ft

1999-ben repültem utoljára, Dublint hagytam ott úgy, hogy már esőben sapkám feltenni, ahhoz is fáradt voltam. Még 2005-ig játszogattam Bécsben angliai futamokat, irodán… de a dolog véget ért.
A szent irodalom azonban, behajózós-kedvem kora óta, nekem nem ért véget. Három kis kötetet gyűjtöttem egybe itt, a legutolsó 2006. decemberi írás-rajzolás. Kuriózum talán, első pillantásra is. A „Walton”-ba kicsit jobban el kell mélyedni, hajrá, bele! a „…más verebek” mackója kézen fogva vezeti Olvasóját. Főmedvémtől ezt el is várom. Mivel ez a kötetterv hirtelen adódott, beugrásszerűen, Kiadómnak külön nagy behajózós köszönet. Amíg bírjuk!

 

Görömbei András:
Sors és alkalom
Tiszatáj Könyvek, 2007. fűzött

Bene Zoltán:
Év-könyv
Tiszatáj Könyvek, 2007. fűzött, 1600 Ft

Valamelyik esztendő szilveszter-éjszakáján Nagyszeg felett vakító fényesség villant fel, olyasféle, mintha egy gigászi villámnak vagy egy óriási fényképezőgép hatalmas vakujának a fénye lett volna; és hirtelen földöntúli világosságba borult a végeláthatatlan rónaság közepén, a Lomha-patak két partján terpeszkedő, kicsinyke mezőváros. Egyetlen másodpercig csupán, nem tovább, s ahogy letelt a kiszabott, rövidke idő, a fényesség menten visszaenyészett a sötétség méhébe. A nagyszegiek talán észre sem vették a villanást. A tejszerű, sűrű fény azonban egy hosszú-hosszú pillanatra láthatóvá tette a városkát. Feltárta érhálózatát: a széles és a kevésbé széles utcákat; rávilágított belső szerveire: a rendezetlenül álló házakra, a városháza szecessziós íveire, a kápolna zömök tornyára, a templom karcsú, magasba törő alakjára; és végül megmutatta mélán keringő, néhol lassuló, másutt nekiiramodó, életet adó és életet fenntartó vérét: a házak falai mögött, vagy a korcsmák asztalainál ünneplő embereket.

Ajánlom e könyvecskét mindazoknak,
akik küzdenek a veszteség fantomjával, legyen az szülőföld, kapcsolat, család, gyermekkor, elfelejtett nyelv vagy bármi, amibe ma is vadul kapaszkodnának, mint isten száradó fűszálába. Mindazoknak, akiknek sikerült feltápászkodni, és azoknak, akiket soha nem kerestek fel, és valamelyik félreeső istállóban sínylődnek, és soha nem lesznek abban a nyugalomban, hogy fellapozzanak egy könyvet. (A mostaniról nem is beszélve.) Némelyikük néha-néha felébred a holdfényre, felszimatol, s elindul, haza:
Arccal a Holdnak.
Ezen az úton találkozunk.

Orcsik Roland:
Holdnak, Arccal
Tiszatáj Könyvek, 2007. kötött, 1600 Ft

Kántor Zsolt:
Madarak, puha gépek
Tiszatáj Könyvek, 2007. kötött, 1800 Ft

BÁGER GUSZTÁV költészetét egy kiiktathatatlan faktor, a léptékváltás dimenziója veszi körül, akár a kortárs lírai sokféleség, akár a Nagy Múlt kanonikus rekvizitumai felől nézzük a szövegek kontextusát. Valamit tud, amit a többiek nem nagyon. Van egyfajta stichje, ami zamatot kölcsönöz keserédes beszédének. Sajátos ízei a nyelv legeldugottabb pontjairól lemetszett mintavételek. És a lírai mikroszkóp alatt valóban felfedezés várja a befogadót, a distinkció új összefüggései, eddig feltáratlan mondat-anyagok, szó-szövetek. Ahogy Rugási Gyula írta a kötet lektori jelentésében: Kántor Zsolt újrafelfedezi Bágert. Nincs meglepetés annak, aki meglepetést várt. Sok-rétű, domináns hang. Irritál és lelkesít egyszerre. A vers-válságnak vége. Vannak járatlan ösvények, amiket minden tehetség maga vág „össze”. S szét. Olykor a dekonstrukció, más alkalommal a rekonstrukció az a módszer, amivel a recenzens Báger Gusztáv líra-világához közelít, ahogy a versek közel engedik a beszéd közepébe, oda, ahol a szöveget szöveggel lehet csak „újraírni”. Tudjuk, a generációk sora után átcsapott a világ degenerációba. De mindig kitalált a dzsungelből az elemzés, ha a regeneráció áttetsző ernyőjét nyitotta ki a textus fölé. És a Báger-művek ezen az üvegen keresztül néznek az olvasó szemébe. A derű, az oldott lét optikáján át. Értelemszerűen ez egy más léptékkel mért lépték így. A megváltozott mércék ideje, az újdonságpszichózis (unalma/uralma) utáni korszak nyitányaként.

Rádőlök a Holdra,
mintha kazal volna:
szalmakazal-jéghegy,
vak sárga madárbegy

fekete madáron,
űr-fagy éjszakámon,
az éj-madár torkán
aranylemez vulkán.

És szívemig érnek
a vad derengések,
isznak a tér-gondok:
légy szívókorongok,

fekete pázsit-zsák
szívóajak-pumpák.
S mint a véres kések:
éles merengések.

S az éj ragály-öble,
mint a Sátán ökle,
mint a bánat könnye:
légylábakká köpve.

Tízmilliárd légyláb
kapar, mar mezítláb,
karomszőnyeg csokrok,
ködpárna-harangok.

Költő a Holdon

Juhász Ferenc:
Halandóság-mámor
Tiszatáj Könyvek, 2007. kötött, 2400 Ft

Fried István:
Siker és félreértés között
Tiszatáj Könyvek, 2007. fűzött, 2100 Ft

Akkor megértettem, hogy talán nem is volt soha, sehol az a kis barna kötet, a régies aranybetűk-kel, a kötet, melyet oly mohón, csüggedten keresett. Nem is élt soha az író, kinek nevét nem tudta megmondani. S a történetet, a legszebb, legbölcsebb történetet, melyet élete végén szeretett volna olvasni, vagy mégegyszer elolvasni, nem is vetették soha papírra.
(Márai: A könyv)

Máraival együtt keresik, keressük olvasók, értelmezők ezt a Márai-könyvet, amelyet bizonyosan megírt kedves szerzőnk, de amely csak részleteiben, töredékeiben ismeretes előttünk. A keresés azonban nem érhet véget, olvassunk; olvassunk újra tovább...

„Miben rejlik tehát a mediális fordulat újdonsága? Általános, tudomány-elméleti és -történeti szempontból egyet kell értenünk azokkal a nézetekkel, melyek az újszerűséget abban látják, hogy egy szöveg elsősorban a maga (inter- és multi-) medialitásában válik értelmezhetővé; hogy
a materiális hordozó jelentésképző tényezővé lép elő; hogy minden közeg egyben saját(os) nyelvet és csak rá jellemző esztétikai-kommunikációs feltételrendszert jelent; végül hogy a közegspecifikus alkotások nem egyfajta fejlődési sort, hanem azonos rangú, bár egymástól eltérő kommunikációs formát képviselnek. Az irodalomtudományon és az irodalomtörténeten belül azonban a fel-soroltaknál is jóval nagyobb hatása és eredménye van a mediális fordulatnak. Az irodalomtörténet ugyanis kezdettől fogva az írott, s ezen belül a nyomtatott szövegek tanulmányozására és rendszerezésére jött létre, ezért tevékenységének egy részét a más mediális térben keletkező szövegek transzponációjára, nyomtatásba való átfordítására összpontosította. Ennek a központi tevékenységnek a fejleményeképpen alakultak ki azok az irodalomtörténeti narratívák, melyek a nyomtatott szövegek létre-jöttére, keletkezéstörténetére, ki-adott változataira épülnek. A szöveg története ebben a folyamatban nem más, mint a nyomtatott térbe való eljutásának vagy eljuttatásának története.” 

A látható könyv
(Tanulmányok az irodalmi medialitás köréből)
Tiszatáj Könyvek, 2006. fűzött, 2100 Ft

„Európai látókörű magyar”
(Emlékezések Németh Lászlóra)

Tiszatáj Könyvek, 2006. fűzött,

Németh Lászlóról mintegy száz – fajsúlyos és kevésbé fontos, rövidebb és hosszabb – közvetlen szemtanú által írt visszaemlékezést tartunk számon. Kötetünkben – többszöri szűrés, válogatás eredményeképpen – 52 szerző emlékezése került részben kronológiai rend, részben tematikai egybecsengések, rokon hangzások szerint 6 csoportba, „fejezetbe”. Ezek az emlékezések tulajdonképpen ön-magukat szerkesztették, irányították a köteten belül, a szerkesztő – a bőség zavarával is küszködve – főleg arra ügyelt, hogy:
1. fontos, új szempontot jelentő írás ne maradjon ki a gyűjteményből, 2. a nagy nevek mellett kevésbé ismert (de éppoly érdekes) szemtanúk is szerepeljenek, 3. az egyes írások erősítsék, emeljék és színezzék egymást: vagyis hogy a Németh Lászlóról a kortársakban kialakult s az utókor számára megörökített összegzés egyszerre legyen értékes dokumentum, ugyanakkor izgalmas, tanulságos és érdekes olvasmány is. Németh László gondolkodásáról, alkatáról, jelleméről, érzelmeiről, viselkedéséről ezekben a visszaemlékezésekben számos emberi momentumot tudhatunk és érthetünk meg. Ezek a hétköznapi emberi gesztusok – a visszaemlékezés-kötet egyik fontos tanulsága bizonyára éppen ez – mélyen összhangban állnak az életmű fő gondolataival, törekvéseivel, „üzeneteivel”. Ember és mű összhangját – néha fájdalmas összhangját – láthatjuk, érezhetjük.
Reméljük, hogy e gyűjtemény találkozik az olvasó érdeklődésével és tetszésével, s hozzájárul a folytonosan élő Németh László-kultusz további erősödéséhez.

Az ez évi könyvhéten jelent meg Sándor Iván nagy visszhangot kiváltó regénye, a Követés.
„Szeretném, ha némelyek számára a sorsukat megérintő, mások számára gyűlöletes lenne a regényem. Ez azt jelentené, hogy összetalálkoznak benne önmagukkal, rábízhatom őket egymás emlékezetére vagy feledésére” – jegyezte fel az író munkanaplójában.
Sándor Iván nem először kíséri regényeit az epikai formában alakított világ háttér-anyagát feldolgozó esszésorozattal.
Ezúttal a negyvenes évek első felének, az ezerkilencszáznegyvennégyes esztendő mélypontjának eddig nem ismert, vagy a köztudatban még nem érvényesülő, elhallgatott, meghamisított eseményeit tárja fel, a mélypontig vezető, a máig élő hamis konstrukciókat, az általános mentalitásroncsolódást.
Az esszésorozat kitekintést ad az európai kultúra mai dilemmáira, a káosz indítékaira, a huszonegyedik század emberének fenyegetettségére, az újabb zsákutcákra. Folytatja a regényről szóló korábbi fejtegetéseit is, töpreng a regényíró új helyzetéről a szellemi-művészi munka kedvezőtlen körülményei között.

Sándor Iván:
Daniellával a vonaton

(A Követés naplója)
Tiszatáj Könyvek, 2006. kötött, 2100 Ft

Hollósi Zsolt:
A Tisza-parton mit keresek? 2.

(Újabb tizennyolc
szegedi beszélgetés)
Tiszatáj Könyvek, 2006. fűzött, 2400 Ft

Ady Endre A Tisza parton című versének egyik sorát választottuk 1997-ben indított sorozatunk címéül. Hollósi Zsolt, a Dél-magyarország munkatársa azóta folyamatosan szólaltatja meg a magyar kultúra és tudományosság szegedi vagy Szegedhez is kötődő jeleseit. Az első huszonkét beszélgetés 2000-ben jelent meg a Tiszatáj Könyvekben A Tisza-parton mit keresek? címmel.
Új könyvünk a 2000 és 2003 között megjelent tizennyolc beszélgetést tartalmazza, s reményeink szerint a harmadik kötet
is megjelenik hamarosan.

SEMMIT BOLDOGABBAN!
(Mint hogy „ezt” írjam)

Az eredeti gépelés, látom, félrevitte ezt: SEMMINT BOLDOGABBAN lett… de ez vicc csupán, irodalmias műveltségemé. Nem, nem, Tóth Ákos, alakulón jóbarátom, a Tiszatáj, örök kiadóm, amíg bírjuk szusszal, Keserü Ilona, Ottlik-jegyben és a szent festészet utolérhetetlen anyag-jegyével, kutyakölyök-írókori pálya-társam… soroljam-e. Semmit boldogabban, mint e napot. Ah, hogy nevezetteknek mindenben nem tesz kedvére általánosan és általam a sors! De minden megvan (Ottlik), azért.
Költői pályám két mutatóujjamon alapult, azaz kapcsolódott a Szellem áramkörébe (ha!), s most mindkét kezem tönkremenet… ennek ellenére bírva lesz ez még (ha…). Ám van új veréb, a nyomorék lábú Csipsz. Bízzunk hát.
Az első szakasz, eléggé bámulatos, gólyalábakon állt, pár oly kurta költeményen-szövegecskén, melynek filozófiai felülmúlása máig sem történt meg, részemről sem, azért, mert a „zen” (vagy az analitikus Wittgenstein) érintése volt. A „sárga könyv” még (a Hamlet-Egyetlen zsengéi és felülmúlhatatlan eredményei után) a költészet formai-eszmeformálási kalandját vállalta. Valóban Gruppe-vagy-Listás versenyre nyerési eséllyel benevezhető lovam azonban a „Mennyezet…” óta volt, le is nézték ezt az ítészek honi illőséggel.
A „Feltételes…”-kötet összefoglalta, hol jobb, azaz sokkal jobb, hol közepesebb produktumokkal az elébbieket. Innen jött a „Mennyezet”-kezdte pályaszakasz második része, ezt dolgozza fel Tóth Ákos, nem-minősítem-hitelesem, aki munkáimat továbbra is gondozni fogja (megkértem rá), s aki bizonyára megvalósítja majd a szegény TD-pályáról szóló értékelés-részt is. Fogadják jól, kérem, e munkát, hálám all round.
Tandori Dezső

Tandori Dezső:
A Legjobb Nap (versek)

Tiszatáj Könyvek, 2006. kötött, 2850 Ft

„Égtájak célkeresztjén”.
Tanulmányok Baka István műveiről

Tiszatáj Könyvek, 2006. fűzött, 1980 Ft

 

Mint minden ember, fiatal koromban, de később is, én is próbáltam naplót írni, az ilyesféle naplóvezetéshez azonban nemcsak az idő és szívósság nem volt meg bennem, de talán az érdeklődés sem önmagam iránt vagy a rendszeres természettudományos megfigyelő kedv a világ iránt.
Életem derekán vagy azon túl is azonban mégis rákaptam a naplóírás egy másféle fajára, amelyhez hasonlót előttem nem tudom, űzött-e valaki: egy-két napig nagy szenvedéllyel vezetett írások ezek, amelyek mint a szimatot fogott kutya a földbe, csillapíthatatlanul túrnak a lélekbe vagy az igazságok rendszerébe valami után.
E naplók közül az elsőt azok az évek sajtolták ki belőlem, amelyek drámaíróvá is tettek, csak valamivel később; így nemcsak szimbolikus, de időrendi jelentősége is van, hogy a gyűjtemény első darabja első igazi drámám bemutatásához kapcsolódik. Életem legnehezebb esztendei voltak ezek: a Törökvész úti ház építése és leégése közé eső nyolc–kilenc év, a harmincas évek második s a negyvenes évek első fele; külső körülményeim, sőt vonzalmaim ekkor váltak mintegy csapdájává annak, ami mint eszmény megért bennem.

Németh László:
Napló

Tiszatáj Könyvek, 2006. 451 oldal, kötött, 2980 Ft

Baka István művei
Publicisztikák, beszélgetések

Tiszatáj Könyvek, 2006. 352 oldal, kötött, 2850 Ft

Baka István műveinek harmadik kötete a költő publicisztikai tárgyú írásainak eddigi legteljesebb gyűjteménye. E gyűjtemény, külön fejezetben, a vele készített beszélgetésekkel egészül ki. A kötet összeállításakor arra törekedtünk, hogy az életmű legfontosabb műfajait: a verset, a prózát és a drámát, illetve a műfordítást kísérő, azokat nem egy esetben kiegészítő kis műfajok egységes szemlélethez jussanak.
Baka a kilencvenes évek elején számos napilapnak írt rendszeresen tárcát, sőt sorozatot; kortársairól, az őt érdeklő vagy rá ható művekről, alkotókról rendszeresen rádiós jegyzetet készített. E publikus tevékenységnek korábbról is vannak nyomai, sőt kötöttebb műfajai, de e személyesebb és szabadabb stílusgyakorlat alapvetően időhöz kötött.
A legtöbb publicisztikai tárgyú írás szám szerint is 1991 és 1993 között készült. Fontos adaléka az életműnek a tárca és a beszélgetés: személyes élmények, műhelytitkok, meghatározó olvasmányok, lemezek, egy-egy vers, műfordítás, de akár egész életművek rendkívül tömör és hozzáértő esszenciái avatnak be a versek mögötti, túli, mondjuk úgy: mindent meghatározó hétköznapi, személyes világba.

Péter László:
Népköltészet és irodalom

Tiszatáj Könyvek, 2006. 216 oldal, kötött, 1950 Ft

Válogatott írásainak megjelentetésével is köszönti egyik jeles szerzőjét, Péter László irodalomtörténész professzort a kiváló szegedi folyóirat, a Tiszatáj. A tanulmánykötetbe válogatott írások, tanulmányok és könyvkritikák időrendi sorrendben követik egymást. Szerzőjüket a széles körű érdeklődés, nagy lexikális tudás és olvasottság jellemzi. Nyitottság a problémák iránt, összefüggések felismerése, kritikus hangvétel, az irodalom és a népköltészet, a magas és a népműveltség összefüggéseinek keresése. A társadalmi valóság iránti érzékenység, aggódás a műveltség állapotáért és jövőjéért. Ezek a nagy problémák kezdettől fogva érdekelték. Közelebbről a költészet, az egyén és a közösség, az egyéni és közösségi teremtés, alkotás összefüggései a népkultúrában foglalkoztatták. Naprakész az irodalomban és a folklorisztikában. Gondos és pontos filológus. A népkultúra számára a kultúra egyik megnyilvánulási formája, elemi, közösségi és általános. Az irodalomban ezért lehetett az új magyar irodalmi lexikon főszerkesztője, a folklorisztikában azonban ilyen szervező szerep nem jutott neki. Kár. Mert nagy olvasottsága alapján kiváló áttekintő és érzékeny elme, jól látja és érzi a kortárs kutatók és kutatás legfontosabb kérdésfelvetéseit. S ezeket tudománytörténeti összefüggésükben jól tudja ismertetni. Igazi pedagógus.

Az éjszakáról

kezdtem beszélni

a megmosolyogtató

mégis halálosan rossz

kis időkről

viszolyogtató

ködökről a merülés

illatáról

és a felejtés

hosszú szomjúságot

okozó kalandjáról lepedőm

feltekergődzött egész

a derekamig

a matrac buján

kibuggyanó meztelensége

egyszerre zavarni kezdett lám

az ember

így egyedül

levésében mennyire

szemérmes tud lenni

mellembe húztam föl

combomat föl a fájdalomig

must- és

vérszaga volt a

mozdulatnak

Zalán Tibor:
szállás rossz ágyon
Tiszatáj Könyvek, 2005. 165 oldal, kötött, 2100 Ft

Nagy Gáspár:
Közelebb az életemhez

Tiszatáj Könyvek, 2005. 481 oldal, kötött, 2980 Ft

Az ember arra gondol: élete első negyven éve ráment a diktatúrára, eltelt a szűkös lehetőségek között, és jönne még negyven, ha a Jóisten engedi, de az első tíz azzal megy el, hogy kapargatod azt a hol szép, hol ronda oldalát, és hol az ellenségeidre bukkansz, hol a barátaidra, néha ott bukkansz a barátaidra, ahol nem is gondolnád, és fordítva. Sok mindenen keresztülmentünk az elmúlt évtizedben, és elmondhatjuk: már nem vagyunk múlttalanok […] Azért szólok ezekről a csalódásaimról, a mostani és egykori társaimról, hogy magamban is feloldjam a rettenetet, a kínt, másrészt mert arra gondolok: azért a vers üzenet, s hátha vannak mások is, akik szintén ezeken gyötrődnek, ezekkel a gondokkal küszködnek, akkor öt embernek csak elmondom, hogy azért se hagyjuk magunkat, próbáljuk megérteni a másikat. Itt is igaz az, amit szegény Huszárik Zoltán mondott: „Nem lehet tudni, mit hoz a múlt.” Ezért is mondom, hogy nem lehetünk múlttalanok, lám, mennyi minden kiderült a múltból. Az ember sokféle jóból, rosszból, árnyékból, fényből tevődik össze.

Baka István életműsorozatának második kötete a költő prózáit és drámáit tartalmazza.
A prózaszövegeket illetően forrásként a budapesti Pannon Könyvkiadó által, 1991-ben Beavatások cím alatt megjelent gyűjteményes kötetet használtuk, amelybe a korábbi folyóiratbeli, illetve vegyes műfajú kötetpublikálásokhoz képest a szerző által javított, módosított szövegek kerültek. Jelen kötetünk prózákat tartalmazó részében meghagytuk
a Beavatások eredeti, vers és elbeszélés dialógusára építő, ciklusos szerkezetét. E válogatásból Baka kihagyta első prózai írását, az eredetileg A Város és az Idegen, később pedig a Transzcendens etűd címet viselő elbeszélését. Miután a Beavatások kötet és ciklus mind a megírás, mind az első megjelenés tekintetében időbeni folytonosságot, egymásutániságot is reprezentál, a Baka-életműsorozat Versek gyűjteményétől eltérően itt a kimaradt elbeszélést nem függelékben, hanem a Beavatások komplett ciklusa előtt közöljük, mégpedig eredeti, folyóiratbeli címe szerint.

Baka István:
Próza, dráma
Tiszatáj Könyvek, 2005. 338 oldal, kötött, 2800 Ft

Nemes Nagy Ágnes:
Az
öt fenyő
Tiszatáj Könyvek, 2005. 116 oldal, kötött, 2200 Ft

Az öt fenyő nem korrajz, nem „romirodalom”, inkább a kalandregény, a krimi, a művészregény sajátos elegye. Egy fiatal művészettörténész halálával kezdődik, és az eset a művészettörténész köré gyűlt kis csoport (barátok, kollégák) mindegyikében más-más emlékeket szabadít fel, s más-más érzéseket szül. Mindenki kedvelte őt, de egyben mindenki oka is lehetett halálának. Az ügyben – gyilkosságra gyanakodnak – nyomozás indul, melyben kimondva-kimondatlanul mindenki vádló és vádlott lesz egyszerre, és a bűnügyi történetekre jellemző kötelező feszültségtartás miatt csak az utolsó fejezetben derül ki az igazság.

Mert rossz belegondolni, hogy olvasni alig bírunk már. Rossz belegondolni, hogy a televízió épp adott 27 (soknak hallatszik) csatornáján mi van, mi volna kukorica és bor helyett nekünk? Ötön levitézlett sorozatok; három csatornán reklámok, de a katalógusos legdurvábbjából; kettőn utazási reklámok; kettőn politikusok, nem is a mieink; négy csatornán a számunkra már elbírhatatlan rock (imádtuk pedig egykor) és pop és slágeripar eltúlzottan (Nagy Piac) tálalt termékei; és akkor jönnek a vadnyugati filmek, a társas-játékok, a kérdezz-felelek műsorok, a lelki tanácsadók nagy közönséggel, és semmi más és semmi más […] és rossz belegondolni, hogy ez milyen körülmények közt zajlik ráadásul, magunk vagyunk, senki sem zavar minket, telefonunk is van; itt van kedves, egyetlen elviselhető környezetünk, a lakásunk, a könyvek során végigfuthat szemünk, ha nem olvasunk is, itt vannak medvéink, itt van Totyi madarunk, a verébke, aki lelkesen csatlakozik hozzánk minden lehető helyen a szobákban, rendesen megvan, életéért aggódhatunk, élete még ígér 4-5 évet… itt van mindez, és rossz belegondolni, hogy ilyen körülmények közt, ismétlem, életünk maga a csőd…

Tandori Dezső:
A Honlap Utáni
Tiszatáj Könyvek, 2005. 260 oldal, kötött, 2600 Ft

 Báger Gusztáv:
A tükör éle

Tiszatáj Könyvek, 2005. 84 oldal, kötött, 1600 Ft

 

Mintha

Csónakból emelem
marékkal a vizet
mintha álomból
éber álomba
mentenék

Autó ablakán át
tenyérrel a levegőt
mintha életből
életbe
Át

Időben is, térben is messzire néznek ezek a versek, fölküldik szerzőjüket a paloznaki meredekre vagy a peljesaci oromra, hogy a végtelen vizekre láthassanak. A költő engedelmeskedik, de közben tudja, hogy teendőjében póztalannak és fegyelmezettnek kell lennie:

Miként mozdony az üres vagonokat
Két betűt el- vagy összetolni

Géczi János:
Az egyetlen tőr balladája

Tiszatáj Könyvek, 2005. 133 oldal, kötött, 2100 Ft

Lengyel András:
...gondja kél a gondolatban
(Az értekező József Attiláról)

Tiszatáj Könyvek, 2005. 273 oldal, fűzött, 2100 Ft

József Attila nemcsak nagy költő, hanem jelentékeny gondolkodó is volt, aki saját terepén, a műalkotások világában mozogva, a műalkotások mibenlétéről szólva figyelemre méltót produkált. Írásai, még rövidke töredékei is megérik azt az erőfeszítést, amit a közöttük való eligazodás megkövetel. Az értekező József Attila föl-térképezése, tudományos interpretációja azonban egyelőre nem lehet egyetlen, összegző gesztus eredménye, bármily jó lenne is ez. Ma még előmunkálatok sora vár a kutatásra, s mielőtt a „végső” általánosítással szólhatnánk az életműről, részelemzések sokaságát kell elvégeznünk.

E könyv ehhez a nélkülözhetetlen előmunkálathoz kíván hozzájárulni, ám egyes részletek tisztázásán túl az összképet is alakítani akarja. Az értekezői oeuvre néhány fontos csomó-pontjának kiválasztása és értelmezése ezt, úgy hiszem, lehetővé teszi.

Sándor Iván 1930-ban született Budapesten. Pályája az ötvenes évek közepén  novellákkal indult. 1961 és 1973 között öt színdarabját mutatták be. 1957-től negyedszázadon át színházi kritikát ír, 1975-től 1989-ig a színházi lap főszerkesztő-helyettese. Első regényét 1967-ben, első esszékönyvét 1976-ban adták ki. Tizenkét regénye, húsz esszékötete jelent meg, néhány több kiadásban.

Kötetünkben az irodalom, Balassa Péter szavaival, besorolhatatlan alakjának műveiről megjelent tanulmányokból, kritikákból adunk válogatást az író 75. születésnapján.

Századvégi történetek
(Tanulmányok, kritikák Sándor Iván műveiről)

Tiszatáj Könyvek, 2005. 368 oldal, kötött, 2850 Ft

elmélet – irodalom – történet
(A komparatív megértés lehetőségei)

Tiszatáj Könyvek, 2004. 281 oldal, fűzött, 2100 Ft

A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének hallgatói és ifjú oktatói adják közre tanulmányaikat. A szerzők háromirányú érdeklődése nagyjában-egészében „leképezi” a tanszéki munkát. A magyar irodalom és szembesítése az európai nyelvű irodalmakkal, így jelölhetnénk meg azt a tárgyat, amely mind a komparatisztikai, mind a világirodalmi elemzésekben érvényre jut. Ezzel egyenrangú hely jut a csak látszólag hagyományosabb összehasonlító vizsgálatoknak, az irodalom és társművészetek, irodalom és társtudományok lehetséges kapcsolatai, érintkezései kutatásának, amelynek során a különféle jel-rendszerek egybevetése éppen úgy érdekes eredményekhez juttathat, mint a mítoszkritikai megfontolásoké.

Természetesen a tisztán (?) világirodalmi témák sem maradhatnak el, ezek azonban műfajtörténeti/elméleti, illetőleg irodalomelméleti megközelítések segítségével lépnek túl a megszokott és némileg önismétlővé vált rész-diszciplinákon.

Kötetünk a nyolcvan éve, 1924. július 21-én született Vekerdi Lászlót köszönti, a róla szóló írások válogatott gyűjteményét adja közre. Vekerdi László 1951-ben végzett a debreceni orvosegyetemen, 1955-ben belgyógyász szakorvosi képesítést szerzett. Debrecenben és Budapesten kutatóintézetben dolgozott, majd az MTA Könyvtárában. Sokoldalúságát (és nem mindentudását!) jelzi, hogy munkái (nem a teljesség igényével) a következő tudományterületekhez köthetők: orvostörténet, tudománytörténet, matematikatörténet, fizika (és története), irodalomtörténet, természettudomány, biológia, általános nyelvészet, történettudomány, művelődéstörténet, informatika, fotótörténet, genetika, lexikonok története, mechanika, kémia, könyvkiadás, néprajz, régészet, helytörténet, földrajz, ökológia, szobrászat, könyvtártörténet, olvasástörténet, statisztika, filozófia.

Vekerdi László díjai: Szabó Ervin-emlékérem (1987), József Attila-díj, Szent-Györgyi Albert-díj (1992), Soros-életműdíj (1993), Tiszatáj-díj (1993), Év Könyve (1998), Soros alapítvány alkotói díja (1999), Széchenyi-díj (2001), Év Tudósa (2003).

Egy szabad ember
(Írások Vekerdi Lászlóról)

Tiszatáj Könyvek, 2004. 228 oldal, kötött, 2550 Ft

Nagy Gáspár:
Szavak a rengetegből

Tiszatáj Könyvek, 2004. 432 oldal, kötött, 2950 Ft

Több mint három évtized esszéit tartalmazza ez a kötet. Az első rész Berzsenyitől, Katona Józseftől a mai pályakezdőkig „személyes irodalomtörténetet” ad. Ösztönzésekről, meghatározó élményekről ír a szerző, miközben mindvégig az a követő, figyelő magatartás érvényesül, amire manapság olyan nagy szükség volna. A második ciklus önreflexiós írásai a művészet, az irodalom, a költészet mibenlétére kérdeznek.
A Szavak a rengetegből című gyűjteményt majd újabb követi. Ebben Nagy Gáspár képzőművészeti tárgyú esszéit és a vele készített fontosabb interjúkat kívánjuk közölni.

… verseiben tetten érhető a klasszicizálódó, személyes-lírai elmélyülés. A kötetet négy ciklusra osztja (Te sohase-jövő; Így látlak mindig én…; Kérlek kiáltozván; Te a halálé vagy;), a ciklusok nem elsősorban szervesen egymás mellé illeszkedő verseket foglalnak keretbe, inkább a ciklusokon átívelő hangulatok, képek ismétlődése teszi szervessé a szerkezetet. Ezt az „összetartozást” erősítik Kosztolányi Dezső Csáth Gézának c. verséből kiemelt részletek, melyek a ciklusok bevezető szólamai, és mintegy meghatározzák, megelőlegezik a soron következő versek hangulati, érzelmi töltését. Tandori költészetében ma is tetten érhető a versért való küzdelem, a harc a „mindent elmondani” kísértése ellen…

Tandori Dezső:
Az Éj Felé

Tiszatáj Könyvek, 2004. 149 oldal, kötött, 2400 Ft

Podmaniczky Szilárd:
Időntúli hétméteres

Tiszatáj Könyvek, 2004. 334 oldal, kötött, 2850 Ft

S ekkor szellő pattant az égből, és a felhők, melyek a párbaj alatt vastagra szaporodtak mindkét fickó feje fölött, most minden irányba szétnyíltak, mint egy édesen örvénylő kehely, és három angyal szállt alá, kettő csupasz kézzel, a harmadik szaxofonon kísérte társait.

Ott lebegtek egy darabig a holttestek fölött, precízen nézték a karórájukat, várták a beavatkozásra legmegfelelőbb időpontot, mígnem az egyik rám nézett.

A nemjóját, ez a fiúcska lát minket, angyaltestvérek.

Ez az „átdolgozott, ifjúsági kiadás” annyira eltér az „eredeti” regénytől, a változtatások oly mértékűek és jellegűek, hogy nem szövegváltozatról, hanem új szövegről kell beszélnünk. A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének heti közlönye, a Corvina 1932. november 27-én így hirdeti a Genius könyvkiadó „sajtó alatt” lévő ifjúsági könyvét: „Kosztolányi Dezső: Aranysárkány. Tanár és diákok regénye, tele megértéssel, szeretettel.” Másodízben a Genius-tulajdonban álló Literatura szólt róla; 1933 januárjában ezt írják a legújabb ifjúsági műveket bemutató rovatban: „Ismerjük és méltányoljuk Kosztolányi Dezsőnek finom regényét az Aranysárkányról, a diákkor édesbús éveiről. Most átdolgozta az ifjúság számára ezt a könyvét. Így a felnőttek örömét megosztják majd a gyerekek is, akik kétségtelenül rajongással fogják olvasni az író kitűnő könyvét, amely nem nagyképű pedagógiával kiagyalt történetet rejt, hanem élő valóságízt nyújt.”

Kosztolányi Dezső:
Aranysárkány

Tiszatáj Könyvek, 2004. 192 oldal, kötött, 2680 Ft

Vörös László:
Szigorúan ellenőrzött mondatok

Tiszatáj Könyvek, 2004. 363 oldal, fűzött, 2250 Ft

Vörös László a Tiszatáj főszerkesztőjeként tizenkét éven keresztül készítette följegyzéseit a főszerkesztői értekezleteken. Jegyzeteit – más dokumentumok mellett – felhasználva mutatja be a kor (kultúr)politikai légkörét. Amit ír, több mint visszaemlékezés, több mint személyes élménybeszámoló. Könyve izgalmas és tanulságos olvasmány azok számára, akik "belülről" élték át azt a kort, de azok is haszonnal forgathatják, akiket érdekelnek a 70–80-as évek történései.

"Huszadik századi történetet mondok el. A huszonegyedikben is folytatódik. Van benne néhány számomra fontos szereplő. Talán nemcsak az én számomra fontosak. Találkozásokról, búcsúkról, emlékekről szól a történetem. Arcokról, könyvekről, gondolkozásmódokról. A történelemről. Az irodalomról. Egy korszakról. A harminc év alatt írt, kötetekben még meg nem jelent írásaimat gyűjtöttem össze. A korszakokkal együtt én is változtam. Minden megváltozott. A történelem, a kultúra, az irodalom. Remélem ugyanaz az ürge (Ottlik Géza) maradtam a változásaimban is, aki voltam. Az ilyesmit csak az írások igazolhatják. Vagy cáfolhatják. Az olvasó majd eldönti."

Sándor Iván:
Séta holdfényben

Tiszatáj Könyvek, 2004. 409 oldal, kötött, 2750 Ft

Baka István művei
Versek

Tiszatáj Könyvek, 2003. 475 oldal, kötött, 2850 Ft

Baka István életműsorozatát indítjuk ezzel a kötettel. Terveink szerint évente jelenik majd meg egy-egy könyv; jövőre a Próza, dráma, majd a Műfordítások és a Publicisztikai írások. Az első kötet Baka István költeményeinek eddigi legteljesebb gyűjteményét tartalmazza. A versek gerincét a Tájkép fohásszal 1996-os kiadása alkotja, mely bár posztumusz műként látott napvilágot, tartalmát még Baka állította össze. Kötetünk függeléke a Tájkép fohásszal eredeti kompaktságát és zártságát hivatott ellensúlyozni az oda fel nem vett, de Baka életében megjelent, valamint a hagyatékból előkerült versek, változatok és vázlatok közlésével.

Simai Mihály költő, író, szerkesztő Medgyesegyházán született 1935-ben Volt a Délmagyarország munkatársa, 1974-től 1996-ig pedig a Kincskereső főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője. 1981-ben József Attila-díjat kapott, 2003-ban Tiszatáj-díjjal ismerték el munkásságát. Számos ifjúsági és gyermekkönyvet is írt, közülük A világ legszebb lovai (1981) filmre, a Musztánglegenda (1984) és A félszárnyú tündérek völgye (1986) színpadra került.

További kötetei:
A virradat vitorlái (versek,1962)
Látás és látomás (versek,1965)
Kenyérszegő (versek, 1974)
Az égre pingált kiscsikó (versek, 1976)
A nádszálon szippantott tündér (mesék, 1978)
Ki lép be a varázskörbe? (mesék, 1979)
Az óra körbejár (mesék, 1980)
Robogunk az Észtrabanton (regény, 1982)
A sólymok szabadnak születnek (regény, 1983)
Bohócország címere (versek, 1985)
Fölnevelem az apámat (regény, 1987)
Fényörvények (versek, 1997)
Tündérkarácsony (versek, 1997)

Simai Mihály:
jel/ölhetetlen jel/ölhető

Tiszatáj Könyvek, 2003. 197 oldal, kötött, 1950 Ft

Kiss László:
Szindbád nem haza megy

Tiszatáj Könyvek, 2003. 149 oldal, kötött, 1850 Ft

...apa meg egyszer a fürdőszoba ablakát ütötte, amikor hazajött a kocsmából, seprűvel, mert hatodika volt, december, és én tényleg elhittem, hogy a Mikulás az, s bizonyára nem hevertem ki aznap éjszaka a csalódást, mert hajnalig hánytam az idegtől, bár nagyon jól tudom, hogy nem lett volna szabad túlértékelnem a dolgot, nagyon jól tudom, hogy az élet ilyen, hogy gyakran éri az embert csalódás, mindenesetre anya pszichiáterhez is küldött, de most már nagyjából jól vagyok, ezredes úr, most már, mondhatom nyugodtan, rózsaszínben látom a világot, ami, ugye, a legpocsékabb szín, és már telefonáltam a haveroknak, hogy mi legyen, mit lehet ilyenkor tenni, amire ők azt mondták, hogy az idő mindent begyógyít, de, kérdem én, ezredes úr, hogyan gyógyíthatna be bármit is az idő, mert, ezredes úr, nehogy már az ökör szántsa a hajtót, egyébként ha már az időről: a horgászathoz, ezredes úr, szenvedni kell, baromi sokat kell szenvedni, tudod, fagyoskodni kell télen, és meg kell dögleni az augusztusi kánikulában, remélem, ezredes úr, érthető, és akkor a hal még nem is a végeredmény, mert minden csak az után jön, minden, drága ezredes úr...

Hangzatos, bár mostanra alig tetszetős
– gondolom – egy ily bejelentés:
„Most, hogy ebben a könyvben élek…”
Ez a könyv egy kánikulai nyár végére jött össze, és oly sok más évszakban készült (a szó megannyi értelmében), hogy ideje meghatározhatatlan. Voltam közben beteg, ittas, boldogtalan, reménykedő, kényszermunkás (anyagi ügyek intézése! még jó, ha vannak), szerencsétlenkedtem és boldogkodtam,
s más tavasz, tél, ősz. Nem élünk egyetlen könyvben sem, semmi se „arról szól” (amiről szól ez??), semmiben nem gondolkodunk...
...Igyekszem arról gondolkozni, hogyan is élhetnek a XX. század lírájának néhány magyar költőjével, költőjének művében stb. mások. Tehát bizalmaskodás nélkül „hogyan élhetsz”, „hol élsz”, ha ilyesmiben élsz, te. Senkire nem gondolok eme „te” megszólítással, így hát még magamat sem zárom ki. Hol élsz, ha a költészettel élsz.

Tandori Dezső:
„Hol élsz te?”

(Esszék)
Tiszatáj Könyvek, 2003. 207 oldal, kötött, 2200 Ft

Csiki László:
A szótolvaj

(Versek)

Tiszatáj Könyvek, 2003. 130 oldal, kötött, 1800 Ft

... Átnéztem tegnap a ruhatáramat. Nincs divatos fekete ingem. Nincs közérdekű mondanivalóm. Én mindig fontos ügyről beszélek: magamról.

Olcsó ingben járok, kitaposott cipőben, a többiekkel együtt, egy helyen szidom a szidnivalókat, nem bánom a bánnivalókat, és otthon, egyedül elsiratom a véleményemet.

Attól meg végképp nem leszek jobb költő, ha beszélek róla. Legfeljebb, ha nem írok verseket. Úgy lehetek még ígéret, és lesz, aki bánja, lesz, aki szid, lesz, aki gyászol. Átéreznek viszont valamit a tompaságon. Az jó lesz nekik és közérdekű.
Csók.
(Mert milyen költő vagyok én?)

A kötet szerzői nem tudnak, s nem is akarnak szabadulni a múlt varázsától. Érdekesnek, értékesnek, megszólíthatónak tekintik választott korszakuk embereinek életét, gondolkodását, alkotásait.
Az itt megszólaló tudósok és tudósjelöltek optimista emberek, bíznak önmagukban, bíznak a folyamatos kritikának alávetett tudás értékében, bíznak a tanulhatóságban, bíznak a szellemi produktumok őrzésének és gyarapíthatóságának szép értelmességében s örömüket lelik munkájukban.

klasszikus – magyar – irodalom – történet
(Tanulmányok, 2003)
Tiszatáj Könyvek, 2003. 438 oldal, fűzött, 2200 Ft

Petri Csathó Ferenc:
Kődoboz
(Versek)
Tiszatáj Könyvek, 2003. 200 oldal, kötött, 1800 Ft

Élt egy költő ebben a világvégi országban, annak is az egyik Balkán-közeli pokolbugyrában, e bugyornak is a kültelkén, ahol semmibe mosódik a nappal meg az éjszaka, a szélső utcák meg a szélsodorta puszta. Nem ismerte szinte senki. Arca, alakja naponta ott bolyongott a Porvárosban, Szegeden. Ismerőse volt számolatlan, cimbora és szesztestvér, szevaszkoma és alkalmi barát, ám a titkairól nem tudhatott senki. Szómágiájáról, éjszakai lélek-alkímiájáról és kormos látomásairól, melyekről kevés számú versében tudósít.
… Utolsó vágya az volt, hogy még részt vehessen egy irodalmi esten, melyre néhány hét múlva került volna sor. Csontsoványan rótta a Porvárost, mint egy madárijesztő és idegenszerűségét csak kiemelte a kölcsönkapott fekete paróka, mellyel sugárkezelésben kihullott haját próbálta pótolni.
Az estet nem érte meg...

Fiókjában, melyet a fia nyitott ki halála után, néhány remek vers és sok-sok törmelék lapult. Sorok és indázó szókapcsolatok, igék és képek fel-felcsillanó drágakő-morzsalékai, melyeket már senki nem foglalhat méltó keretbe.
(Szepesi Attila)

Ebben a tanulmánykötetben műelemzéseket vehet kézbe az olvasó. Balassitól kezdve Csokonain, Petőfin, Babitson, Pilinszkyn át egészen Tandori Dezsőig ível a bemutatott költők sora. A műértelmezések kevés kivételtől eltekintve a Tiszatáj diákmellékleteként jelentek meg. Ennek megfelelően közérthető formában igyekeznek beszélni az adott versről, költőről, korszakról vagy éppen az értelmező módszereiről, verstanról, textológiáról, művészetelméletről. Szerzőjük azonban reméli, hogy az érettségire, felvételire készülő diákok mellett az irodalomszerető olvasó is haszonnal forgathatja, és a szakember is talál benne csemegézni valót.

Vadai István:
Tükörben tükröződő tükör
(Tanulmányok)
Tiszatáj Könyvek, 2002. 308 oldal, fűzött, 1350 Ft

Pintér Lajos:
Virágnézetünk alapjai
(Versek)
Tiszatáj Könyvek, 2002. 92 oldal, kötött, 1200 Ft

Pintér Lajos 1953. március 20-án született Szegeden. A pesti egyetem bölcsészkarán végzett, az Eötvös kollégium tagja volt. Első kötete 1975-ben jelent meg Kormos István szerkesztésében, a Móra Kiadó legendás elsőkötetes sorozatában.
A Forrás folyóirat irodalmi szerkesztője, munkásságát József Attila-díjjal ismerték el. A Tiszatájban pályakezdő kora óta publikál, megfogalmazása szerint minden a Tiszatájhoz és a tiszai tájhoz köti. 1998-ban jelent meg Fehéringes foglyok címmel válogatott verseinek kötete: A számvetés után ez első jelentkezése. Mostani, tizenharmadik önálló kötetében 39 vers van (3×13). De a számmisztika játékán túl ne keressünk ciklusokat, csak az egyik vers folytatását keressük a másikban. Keressük ’szerveződést’. Hiszen a líra Tandori Dezső szép megfogalmazásában ’nem közlendők tárháza, hanem szerveződés’.
A kötetben felsorakoztatott írások két csoportra oszthatók: az elsőhöz sorolhatók az egyes írók alkotásait különböző szempontokból vizsgáló tanulmányok (pl. „Kísérlet az idős[ödő] Tolsztoj novelláinak elemzésére”, „Turgenyev és a zene", „Jegyzetek egy államregényről G. Orwell: 1984”), a másodikhoz a modern komparatisztika elemzésmódját alkalmazó írások, amelyekben újszerűen világítja meg a kelet-közép-európai irodalmak összehasonlításának problémáit. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy a recepció nem „aktív” átadó és „passzív” befogadó irodalmak kapcsolatát jelenti, hanem olyan folyamatot, amelyben a befogadó irodalom alkotó módon vesz részt, új vonásokat alakít ki.
(Zöldhelyi Zsuzsa)

Fried István:
Írók, művek, irányok
(Tanulmányok)
Tiszatáj Könyvek, 2002. 184 oldal, fűzött, 980 Ft

Őszi vendéglátás
(Illyés Gyula művei a Tiszatájban)

Tiszatáj Könyvek, 2002. 316 oldal, kötött, 2250 Ft

… Azt is írhatnánk: valójában e könyv ötlete is tőle származik. 1975-ben készítette Domokos Mátyás azt a tág horizontú tv-interjút, amelynek szövegét mi a következő év februárjában közöltük. Szándékunk és a szerzők szándéka szerint a teljes szöveget, vagyis a televízióban érthető időkorlátok miatt kivágott részeket is kiszedettük. Illyés gondosan átfésülte a gépiratot, majd a kefelevonatot, itt-ott apró csinosításokat végzett, érdemi változtatást azonban egyetlen során sem tett. Nem így a „nem létező” cenzor, aki ezúttal egy miniszterhelyettes képében kérette föl a nyomásra előkészített szöveget, s csonkította meg azt önkezével. Az önkéntes szerkesztő nem a célszerű rövidítés szándékával nyúlt az anyaghoz, bizonyítja ezt, hogy az általa ki-hagyott részek egyébként a televízióban el-hangzottak. Kérdésünkre adott ideges indoklása szerint azonban okvetetlenkedésünk érthetetlen, hiszen más az elszállt szó és más a leírt szöveg! (A korszak egyik – s nem csupán ebben az ügyben tapasztalt – rejtélye: miért nézhette-hallhatta kétmillió tv-néző, s miért nem olvashatta négyezer előfizető egy folyóiratban ugyanazokat a mondatokat?) Pironkodva álltunk Gyula bácsi előtt a csonkítás után, tehetetlenségünket magyarázva. Mosolyogva legyintett: – Ne keseregj, szót sem érdemel. A centenáriumon majd közlitek a teljes szöveget…
Kötetünk természetesen immár az interjú teljes szövegét adja, a cenzúra által kiemelt részt külön jelezve. Hiánytalanul megtalálható a könyvben Illyés Gyula Tiszatájban megjelent összes műve, így a száznál több vers, a tucatnyi esszé, a jubiláns Csoóri Sándor és Sütő András köszöntése, a sehol nem közölt Bibó-nekrológ, valamint a Kiegyezés című dráma.

Tandori Dezső:
Az Oceánban
(Esszék)
Tiszatáj Könyvek, 2002. 184 oldal, kötött, 1800 Ft

Tandori Dezsőt a magyar irodalom Kopernikuszának nevezi egyik kritikájában Tőzsér Árpád (utalva előtte Wittgensteinre, a XX. századi filozófia Kopernikuszára). Mintha a szerző valamiféle parancsnak engedelmeskedve döntött volna úgy, sorba veszi a világ dolgait, kitartóan, kicsiket és nagyokat, nem rangsorol közöttük, nem választ ki magának magasztos témákat (legfeljebb csak kedvesebbeket, mint a verebek vagy a lovak), nála egy piros műanyag pohár, kavics a járdán vagy Proust időfolyama egyazon mércével méretik, hisz minden egyformán része az időnek, s múlik vele, vagy éppenséggel az idő tűnik el mellőle. Tandori Dezső kötelességének érzi, hogy mindezen dolgoknak megtalálja a helyét a maga naprendszerében, mint Kopernikusz a sajátjáéban, hogy aztán ott keringhessenek a versek soraiban, a maguk egyensúly-univerzumában…
„Antik szerzők szerint, amikor meghalt Pán, a természet ura, aki babérligetekben és mocsarak szigetein rejtőzött, szárnyra kelt a szélfúvással, elidőzött a források mellett, sivalkodott a madarakkal és a loppanó vadakkal, a teremtett világ megdermedt. Páni félelem uralkodott el a hegyek-völgyek lakóin. A jelképes történet a természet magára maradását, egyúttal az ember kiszakadását is magyarázza ősi közegéből…”
„A civilizáción kívüli világban, erdő mélyén, sziklás patakparton vagy akár egy tágas rét szélzúgásában az embert ma is megkísérti az elveszett idő. A tér meg az idő szakralitása. Hirtelen megérzi a ciklikus idő varázslatát. Az emlékezetéből felidézett gyerekkori ünnepekre fog gondolni, melyeket csorduló vadvizek, fecskeszárnyak és hirtelen havazások elevenítenek újjá. A pitypang ejtőernyői vagy épp a száncsengők távoli csilingelése. Aki pedig ezt felismeri, a múlt jelenvaló kísértetét pillantja meg...”

Szepesi Attila:
Tündérek és katonák
(Esszék)
Tiszatáj Könyvek, 2002. 224 oldal, kötött, 1800 Ft

Szigeti Lajos Sándor:
A virrasztó költő
(Esszék, tanulmányok, kritikák)
Tiszatáj Könyvek, 2002. 284 oldal, füzött 1200 Ft

A virrasztó költő gyakorlatilag kerek negyedszázad kutatásairól ad számot, az itt összegyűjtött tanulmányok, esszék és kritikák közül az elsők 1975-ben, az utolsók 2000-ben születtek, illetve jelentek meg.
A kötet megtervezésekor a szerző nem a túl egyszerű kronológiát választotta, hanem részben tematikai, részben tudománytörténeti szempontokat érvényesített.
Ez magyarázza a ciklusok létrehozását.

„Imre László a magyar irodalomtörténészek középső nemzedékének egyik legjelentősebb kutatója. [...] Két szempont teszi egységessé e munkát: a műfajtörténet és az összehasonlítás, elsősorban az orosz és a finn irodalommal. A kötet szerzője rendkívül megfontolandó gondolatokat fogalmaz meg arról, mennyiben lehetséges nemzeti illetve nemzetközi irodalomtörténetet írni.”
(Szegedy-Maszák Mihály)

Imre László:
Műfajtörténet és/vagy komparatisztika

(irodalmi tanulmányok)
Tiszatáj Könyvek, 2002. 180 oldal, fűzött, 980 Ft

Baka István:
Sztyepan Pehotnij testamentuma
(versek)
Tiszatáj Könyvek, 2001. 128 oldal, kötött, 1250 Ft

Baka István Szetyan Pehotnij-versei – Szőke Katalin szavaival – „olyan látszatot keltenek, mintha fordítást olvasnánk”. Most „Jurij Guszevnek, a magyar irodalom ismert fordítójának köszönhetően elkészült a »fordítás« fordítása, a Sztyepan Pehotnij-versek orosz szövege. [...] Baka István »oroszverse« végre bekerülhet a költő számára oly fontos nyelvi és kulturális közegbe, s remélhetőleg a magyar »orosz« költőnek akadnak majd értő orosz olvasói is.”

Centenáriumi kiadványunkban az 1901-ben született Németh Lászlóra, a 20. század egyik legnagyobb magyar írójára és gondolkodójára emlékezünk. 2001 tavaszán többek között Budapesten (Károlyi Palota, MTA), a debreceni, nyíregyházi, szegedi egyetemen illetve főiskolán rendeztek tanácskozást.Könyvünk részben az ott elhangzott előadásokon alapul. Ám nemcsak a konferenciákat vettük figyelembe, hanem folyóiratokból (Confessio, Élet és Irodalom, Forrás, Hitel, Korunk, Tiszatáj, Új Forrás) is válogattunk. A szerkesztők – Nagy Gáspárt idézve – a „méltóbb utókorban" reménykedve ajánlják az Olvasó figyelmébe e tanulmánykötetet.

Németh László emlékkönyv
(esszék, tanulmányok)
Tiszatáj Könyvek, 2001. 560 oldal, fűzött, 2250 Ft

Hász Róbert: Végvár
(regény)
Tiszatáj Könyvek, 2001. 260 oldal, kötve 1250 Ft

A regény valahol a Balkánon játszódik.
Egy fiatal hadnagyot váratlanul áthelyeznek egy isten háta mögötti helyőrségbe, amelynek létezéséről szinte senki semmit nem tud.
A külvilágtól teljesen elszigetelt, különös miliőbe csöppen, ahol hamarosan kiderül, hogy lényegében semmi sem az, aminek látszik.

(A szerző előző regénye már megjelent németül és franciául is.)

A másik arc: a történelem „viselkedése” a regény hátterében, illetőleg a regény világa a történelem hullámzásában.
A kötetben ez a két útbejárás rétegződik egymásra.
A másik arc a regényről szólva a történelemről beszél, s a históriát mérlegelő tekintet azokat a léthelyzeteket vizsgálja, amelyekből a mai regény megszületik.

Sándor Iván: A másik arc
(A regény és a történelem)
esszék
Tiszatáj Könyvek, 2001. 260 oldal, kötve 1250 Ft

Korábbi könyveink >>>

Megrendelhetők:
Tel./fax: (62) 421-549
E-mail:
tiszataj@tiszataj.hu